Kémiából dogát írtunk az elektronpályákból. Aztán Jékel kihívott egy pár embert felelni a névsor elejéről. Nagy vigyorogva. Kérdezte, tudjuk-e, mi alapján választotta ki őket. Hát azokat hívta ki, akiknek két utónevük volt.
Nagyon vicces. Hála istennek ebbe a szórásba sem estem bele.
Föcin meg a tanár (Ciklon) már háromszor feleltette Kerezsin Évát. Minden héten úgy hívja ki felelni, olyan hangon, mint aki épp most fedezte fel a spanyolviaszt a naplóban. Szerintem sose írja be a jegyet, és egyik óráról a másikra elfelejti, hogy már párszor feleltette.
Nagyszünet: H.A. megint hozott süteményt. Már csak legyintettem, sóhajtottam és elnevettem magam. Amíg ettem, ők Rácz Judittal versenyt szavaltak az Ember tragédiájából. Elhatároztam, hogy feltétlenül kiveszem a könyvtárból, és alaposan átolvasom, illetve beiratkozok a könyvtárba.
Akárhogy gondolkozok, nem volt kötelező általánosban az Ember tragédiájából részleteket memorizálni. Éppen hogy csak meg volt említve. Honnan a jóégből tudják akkor kívülről. Lehet, hogy velük a régi osztályukban bemagoltatták.
De persze elfelejtettem beiratkozni megint. A könyvtárba
Végre ki van törve a hétvége, és most egy kicsit leereszthetek, mint a megszúrt gumilabda.
Hm.
De most süllyedjen el az egész iskola, úgy, ahogy van, és a hétvégére akarok koncentrálni, mert különben már most megkeseredik a számban a kelkáposzta-főzelék (így, kötőjellel kell írni?). Ha arra gondolok, hogy hétfőn reggel a Bagoly feltelepszik a katedrára a görbe orrával, és a naplót lapozgatja.... Szálljon inkább át egy egyetemi katedrára, tudom, hogy úgyis oda képzeli magát.
Jaj, mikor lazul már le a fejem.
