... HÖHÖHÖ XD, belevágok a sztoriba.

Nohátszóval október végén konzultáltam az oszival, és biztosított arról, hogy másnap az ültetéskor Csabika mellé plántál. Ezt komolyan, szakértelemmel, mélyen egymás szemébe nézve beszéltük meg, mint nő a nővel. Semmi pironkodás (részemről), semmi sokatmondó heherészés (részéről).

Hát így lehet befolyásolni az eseményeket. Erre az aktusra vártam hiába, évek óta, kicsit rásegítettem és íme.

Öröm, izgalom, tervek.

Ő (a nagy ŐŐŐŐŐ) barátságosan hunyorgott rám a szemüvege mögül. Régi ismerősök, ha egy padban találkoznak. Arra gondoltam, megmutatom neki egyszer az általános iskolás "Tanárok és gyerekek jó mondásai" című füzetemet.

Egészen sajátos betűket vet a füzetébe: szögletesek, mégis lendületesek. Hm, érdekes. Ha grafológus lennék...

Szünetben pedig árkon-bokron, padokon át, lihegve, röhögve kergetőzött az osztálybeli haverjával, mint a fiatal macska az alomtársával. Ami súlyához mérten szép teljesítmény. És nagy mértékű életörömre utal.

Viszont hetekig átnézett rajtam azzal a sajátos nézéssel, ahogy a fiúk szoktak rajtam. Üvegből vok számukra. Mit lehet ezzel kezdeni... - tűnődtem rengeteget. Betti hogyan szokta elcsábítani a fiúkat?! "Szebben kellene öltözködni" - tanácsolta. Igen ám, de ha egy jottányival is szebben öltözködnék, ELLENE MENNÉK A SAJÁT ELVEIMNEK!!!