Itthon vagyok, tűnődő Dire Straits szól a háttérben, és Őrá gondolok. Luci is itt van velem. Ő a macskánk, aki nagyon sokat szerepel a családban. Hol az a fénykép, ahol ülünk a tévé körül, én és apám ugyanúgy vakarjuk a fejünket, Luci pedig belóg középre a vasalódeszkán, ami az ő törzshelye? Annyira jellemző. Luci tökéletes macska, a nagy Ő a macskák közt, senki sem volt hozzá fogható, és nem is lesz.
Luci pontosan reggeli fél hatkor körbejár ébreszteni a családot. Először apám szobájának ajtaján zörget, és bebocsátást nyer. Utána apám visszafekszik, és dörmögi: "Eridj a számból, macska, hosszú farkaddal." Aztán visszaalszik, és Luci tovább áll. Anyám üvegajtaját kezdi verni, mire anyu tudja, hogy kezdődik a nap, és szórakozottan kimegy a macskával, aki vezeti őt, egészen a Tibi ajtajáig. Anyu kinyitja neki az ajtót és dudorászva, könnyelműen azonnal be is zárja.
Ekkor Luci felébreszti Tibit. Ilyenkor dühös "Sicc, az anyád!" - hallatszik, valamint körbe-körbe kergetőzés zajai. Luci az istennek se akar kimenni, inkább bebábozódik az ajtón levő firhangba, hátha úgy megússza. De Tibi indulatosan kirakja a szűrit, és ráordít anyánkra, hogy "Ne csukd már be hozzám ezt a hülye dögöt minden egyes hajnalban!!!"
Azután Luci az én ajtómat döngeti meg, ami igen szépen, hangosan tud zörögni, mert kicsit laza a zárja. Anyám beengedi hozzám és bezárja rá az ajtót, szórakozottan dudorászva, friss, könnyű lélekkel. ahogy szokta. Luci odamegy egyenesen a fejemhez, feltámaszkodik a mancsaival a párnámra és BELEORDÍT a fülembe. Belekárog. Olyan a hangja, mint a vetési varnyúé. Jobban nem lehet kifejezni. És néz, néz a szemembe, és racsít, egy centire a fülemtől, míg életjeleket nem adok. Ilyenkor meg kell simogatni, és felkelni az ágyikóból, mert miután mindenkit riasztott, dolga végeztével persze ki akar menni rögtön, szunyókálni.
Utána a család visszaalszik Lucistul-mindenestül, kb. fél 7-ig, amikor is kezdődik az igazi nap.
Hétvégén a dolog azzal van megspékelve, hogy anyukám szórakozottan dudorászva beengedi hajnalban Lucit Tibihez, utána rázendít porszívózni, és közben bökdösi a csővel a Tibi üvegajtaját, valamint hangosan és önfeledten énekel. Tibi kiront, mint egy fúria, kivágja Lucit és ráordít anyura, hogy miért csinálja ezt minden szombaton, miért kell neki ződ hajnalba porszívózni, és miért nem képes megváltoztatni azt a kurva napirendjét.
Utána anyu nekiáll kikefélni a bordó szőnyegből a macskaszőrt, és nekem bűntudatom van, hogy az én macskám után ő takarít, ráadásul ezt is dudorászva és energikusan. Ruhakefével és ecetes vízzel. Esze ágában sincs játszani a mártírt. Nem is gondolja magát annak.
Utána azonnal nekiáll főzni. Általában pörköltet rendelünk tőle, vagy tojásos galuskát. Nyitja a hűtőt, Luci azonnal ott terem és követelőzve nyávog. A késfenés zaját mérföldekről meghallja. Azt is tudja, hogy nem szabad az asztalra nyúlkálni, akármilyen közel van a felkockázott hús. Úgyhogy csak merően nézi, de nem bántja. Egészen addig, míg el nem fordulunk, mert akkor kinyúl egy fekete, szőrös mancs és LOP. Egyetlen karmának egyetlen szúrásával lerántja a kaját, és ellohol vele a tévés szobába, ami az ő kedvenc étkezőhelye.
"Lucikáááám, cicukáááám!" - szól anyu, és a macska visszatér. Anyám a maga negligent modorában odavet neki egy kis húst. "Ezzel jutalmazod a lopásért, így nem lehet macskát nevelni!" - méltatlankodik Atyám. "Tökéletesen el van rontva".
De azért ő is odavet neki egy kis húst. "Ne!" - mondja, és eltűnődik. "Akár azt is megtehetném, hogy nem adok neki enni, és éhen döglik. De én ADOK."
Látszik rajta, hogy élvezi a kegyelmes Isten szerepét.
