Ági, Anna, Dóra

Elképesztő dolgot vettem észre. Bridget nagyon komolyan tanulmányoz és figyel engem, mert valamiféle mintakép vagyok neki. Példakép. Lehet, hogy elrettentő, de akkor is példa vagyok számára.

Pl. ahogy először bevonult hozzánk a nagyszobába, és megdöbbenve állt meg: "Bassza meg, ez egy könyvtár!"

Le volt nyűgözve, mert aszitte, hogy a mi lakásunk a tudomány és bölcsesség melegágya. Hogy micsoda intellektuális légkör van itt. Látszott, hogy irigyli. Tehát értéknek tartja. Vagy legalábbis vonzónak, kívánatosnak (a kultúrát). Előkelőnek. És látszott rajta, hogy erősen el is határozza, hogy majd ő is vesz mindenféle könyveket, ha nagy kislány lesz, és majd azokkal jól berendezi a szobáját.

Bridget keresi a maga útját az életben, és időnként abban a tévedésben él, hogy engem kell követnie, ha azt akarja, hogy jó dolga legyen. Pedig éppenhogy nem, mindent ellenkezően kell csinálnia. Én pedig őt figyelem, hogy ő micsinál, tehát vak vezet világtalant.

Például ahogy összejöttem Csabival, ő is gyorsan beszerzett magának egy fiúcskát, hogy megtapasztalja, milyen az, és le ne maradjon valamiben. Marha büszke volt magára, mert 2 héten belül sikerült is neki összejönni egy "kannal". Utána megpróbálta IMITÁLNI az együttjárást ezzel a kannal, mint ahogy az emberek teszik, és úgy tapasztalta, hogy egyáltalán nem élvezetes a dolog, és egy idő után nem szórakoztató. Maga a hódítás az igen, de az együttjárás már vacak és hiábavaló. Hogy én hogy bírom Csabikával hónapok óta. "Hát nagyon keservesen, mert reménytelenül szerelmes vagyok bele"- mondottam volt, és akkor Bridget

- figyelem! -

megdöbbent ezen az információn. Miszerint az emberek általában azért járnak együtt, mert szeretik egymást. Hogy ő erre nem is gondolt, naháát - és látszott rajta, hogy elraktározza az agyában ezt a fontos információt. "Ja, hogy erről van szó..."

Néha döbbenetes bölcsességeket tudok neki megvilágítani, és ilyenkor tátott szájjal les engem.