hogy szeptember közepe van, és még mindig nem mertem semmit mozdulni, Így fog eltelni az életem, hogy várok a sült kolbászra. Sült halra, hogy a számba repüljön.

Vajon Gabi kiröhög-é tele pofával, ha megkérem, hogy ültessen Pálfi mellé? Vajon elmeséli-e majd a tanáriban, a köz mulatságára?

Már tisztára belehergeltem magam. Nemrégiben volt egy szürrealisztikus élményem. Kimentem sétálgatni az Ő lakótelepükre. Sötétedéskor szeretek menni köröket, mint a denevér. Mire kiértem a vacak lakótelepre, ahol laknak a 6. emeleten; lecövekeltem a ház elé, és hosszan néztem az ablakát.

Egyszer csak megjelent a kerek feje az ablakban, és egy csomó ideig ott állt mozdulatlanul. Én lélegezni se mertem, csak bámultam a sziluettjét. Nem tudom, látott-.e, mert eléggé sötétben álltam, de nagyon fura volt.

Holnap isten bizony megkérem Gabit. Nincs vesztegetni való időm.