Ági, Anna, Dóra

Karácsony. Megemlékezek róla röviden.

Az első nap nem is érdekes. Hanem a másnapja, amikor jön a Család!
December 25. Az én kisszobám szolgál ilyenkor ruhatárként, mindenki lehányja az öltözékét az ágyamra.

A Kelevics család Szombathelyről érkezik. Pista bácsi, Veronka néni, Klári és Eszter (utolsó kettő unokatesó).

A Lőrincz család Sárospatakról. Gergő, Laura, Ambrus és Luca (utolsó kettő unokatesó). Gergő még mindig él!!!

A másik Lőrincz család innét a szomszéd utcából. István bácsi, Ica néni, Imi, Ida (utolsó kettő unokatestó).

És vagyunk mi, a Fehér család: Atyám, jóanyám, én és Tibi.

A  kiemeltek testvérek, ők alkotják a família gerincét. Nos, ez a törzsgárda, aki évről évre összegyűlik nálunk. Plusz Zsófi néni, aki Kanadában tengeti az életét, ő is jelen szokott lenni Skype-on.

Menetrend:
1) lakoma. Összenyitjuk a földszinti szobákat és zabálunk.
2) Vacsora romjait eltakarítjuk, újra elszeparáljuk a szobákat és gyerekek játszani mennek, felnőttek pedig beülnek beszélgetni.

Namost. A játékot Imi vezeti, aki amúgy matekzseni. Rengeteg társasjátékot tud, és évről évre újakat is hoz. Múltkor nem átallotta nekem feladni Ilosvai Selymes Pétert barkobába. Kitaláltam egy óra küszködés után, de ez akkor is övön aluli volt. Főleg a többi alulművelt gyerekkel szemben inkorrekt ez az eljárás.

Minden évben Imi győz az összes játékban, én második szoktam lenni, a többiek futottak még. Viszont úgy három éve unom a játékokat, és inkább beülök a Felnőttekhez, hallgatni őket.

Nos, nem sokkal ezután a felnőttek (és én) krákogva, zajongva behelyezkedünk a társalgóba, mintha valami színházi előadásra foglalnánk helyet. István bácsi és Apa felveszi a szokásos pozíciót: egymással szemben foglalnak helyet egy-egy fotelben a dakszliasztal két végén. A nézőközönség körülöttük üldögél elszórtan.

Kelevics Pista bácsi és Gergő nem tartja magát akkora alfahímnek, hogy bele merészeljen szólni a Nagyok dolgába. Pista bácsi néha újratölti a poharakat, hogy hasznossá tegye magát, Gergő és Veronka feszülten figyel: hátha most az Okosok megváltják a világot. Erről senki nem akar lemaradni. Anya idegesen jön-megy a porond és a konyha közt: neki még sok dolga van, nem ér rá fecsegni.

Én is majd kiesek a fülemen, úgy figyelek, de esküszöm, nem értem, min vitatkoznak. Évről évre, újra és újra. Sok idegen szóval. Apa keze-lába keresztben, még a testtartásával is tiltakozik. István bácsi bodor füstöt ereget a pipájából és fontoskodva magyaráz, körülményesen kérdez. Apa ellenáll. A hangerő egyre emelkedik, a füst sűrűsödik, a bor fogyik.

Nem értem, nem értem. Politikával kezdik, a társadalom értékválságával folytatják, végül, mint minden évben, abba a kérdésbe torkollanak bele, hogy van-e isten vagy nincs. "Mert, ha belegondolsz, Einstein is arra jutott..." - mondja óvatosan István bácsi, és Apa ordít. "Ugyan, kérlek, mit tudsz te Einsteinről? Egyáltalán nem azt mondta, amire te gondolsz!"

István bácsi hergeli Apát, ez nyilvánvaló, és büszke arra, hogy ő nem gurul dühbe. Alattomosan, kitartóan játszik. Apának már vörös a feje, ordít, fröcsög. Jézusmária, megüti a guta.

Nem, akárhogy is nézem, István bácsinak sokkal jobb idegei vannak. De ha már olyan büszke a nagy okos eszire, akkor miért nem képes visszafogni magát? Igen, minden évben bebizonyítja, hogy Atyámat a végletekig tudja hergelni. Így aztán a győzelem érzetével hagyja el a terepet.

Észrevettem, hogy Gergő, Veronka és én is ösztönösen István bácsi köré csoportosulunk és neki drukkolunk. Ebben az a szép, hogy tényleg nem értem, min is vitatkoznak össze. Jóanyám hülyének tetteti magát, Ica néni bávatagon nézi a plafont, az egészből nem ért semmit, Pista bácsi inkább kedélyes iszogatást és danolászást szeretne... az unokatesóim bent szórakoznak a másik szobában,

Gergő, Veronka meg én rémülten nézzük az Okosokat.