Ági, Anna, Dóra

Kicsi. Belefér egy ágy, egy asztal, két összetákolt Garzon-elem szekrénynek. Ellenben kék függöny lebeg itt nekem szembe, ahogy írok.

Ha jön valaki barátném, Bridget vagy Anna, az ágy végében foglal helyet, jobb híján. Viszont ha itt hangzavar van, Luci is azonnal bekívánkozik. Közénk telepszik nagy lelki nyugalommal. Csak Anna szokta megsimogatni, se Bridgetet, se Csabikát nem érdekelte. Szerintem Gabit fogja. Kinézem belőle, hogy szereti a macskákat.

Itt szoktam írni esténként, vagy izé.

És mi van, ha Csabika csak úgy mondta, hogy nem érdeklem? Merthogy ezt mondta, illetve kb. áprilistól rám se hederített semelyik szünetben sem. Deviszont Bridget azt mondta, hogy úgy nézett rám, mikor nem láttam, hogy csak na. De szerintem Br. képzelődött, illetve gonosz is.  Br. ezt tegnapelőtt mondta, amikor kiderült, hogy Gabival moziba megyek, hogy ne legyen olyan jó kedvem.

Arról nem beszélve, hogy amikor a karneváli menet elhaladt az ablakunk alatt, Csabika lent ült Demjénnel az ééén erkélyem alatt egy jó kis elszáradt hársfa tövében. Roppant érdekes, arra vitte a lába, és pont oda tudott leülni. Ez augusztus végén volt, mostanában!

Hát szóval nemtom.

Gergő nagybátyám tegnap arra kérte a munkatársát, hogy vigye el utoljára enni egy jót, bablevest füstölt hússal. Utána befexik a miskolci kórházba sugárkezelésre, amibe valszeg bele fog halni rövid úton. Jövő héten, jövőhét, jövőhét, jövő hét. Aztán kész. Nem fogja túlélni, tudom. 
Inkább vacakoljak itt a hülye fiúkkal, legalább addig sem bőgök.