de nem merem beküldeni sehova, mert nem élném túl, ha visszautasítanák, Egész idáig Pálfin törtem a fejem, mert még a negyedét se meséltem el a dolgoknak, amik történtek. Már sokszor észrevettem magamon, hogy a feszültséget hisztérikus röhögéssel vezetem le, és kreativitásra serkent. Tuti nem vagyok normális. "Mit vihogsz, mint egy idióta?" - kérdik furcsállkodva. Kérlek alássan, ez nem röhögés, ez zokogás, csak mivel nem vagyok komplett, így jön ki belőlem. Igen, tudom, de már késő engem visszacsinálni, tetszettek volna óvszert használni.
A cikk a következő (fene tudja, milyen műfaj):
Szeretem az állatokat
Tudom, hogy a galambok dúvadak, miattuk kell folyton tatarozni a templomot, mert lekakálják, és egyesek etetik őket, tipikusan magányos öregasszonyok, akiknek már csak az oktalan állat maradt társaságnak. Nos, bio-ökomegoldást javaslok.
Importáljon a város vezetése erdei fülesbaglyokat, melyek nagy számban élnek Kaba, Karcag környékén, valamint Szolnokon. Ezek a galambok természetes ellenségei.
Ja, hogy azok nemcsak szarnak, hanem köpködnek is maguk alá mindenféle emésztetlen gombócot. Valamint riogatják a város népét bajlós jelenlétükkel. Képzeljük el a Liget fáit tele nagy, mozdulatlan, sötét bagylyokkal, melyek éjszakánként szárnyra kelnek.
Akkor viszont kóbor macskák szaporítása jöhet szóba, esetleg nyest, aki kifejezetten vérszomjas, és puszta élvezetből gyilkolászik kisállatokat. Nagyon ügyesen kukázik is. Macskák és nyestek verekednének a szemétben, és éjjelente lehetne valóságsót közvetíteni. Esetleg még mosómedvéket is be lehetne vonni a nagyobb izgalom kedvéért. A szökőkutak vize alkalmas lenne a mosogatáshoz.
Hogy a dögök betegségeket terjesztenének és a díszburkolatra IS piszkítanának? Nos, ez valóban baj, viszont a kisebb ragadozók nagyszerűen kordában tarthatók egy bizonyos állat által, aki NEM a kutya.
Hanem a hiúz.
Ez gyűlöli a macskákat, nyesteket és efféle dögöket. Hatalmas területet birtokol egy-egy példány, mondjuk legyen az ő területe városunk, amit naponta ellenőriz, körbejár és vizeletével megjelöl. A macskák rettegve tisztelik és igen hamar elköltöznek a territóriumáról, már amelyiket nem fojtja meg gyorsan és szakszerűen. Ugyanis ahova beteszi a lábát, első dolga megcivilizálni a kisebb macskákat.
Ha netán a hiúz valamiért terhessé válna a közösség számára, mondjuk nem mernének kimenni a népek miatta az utcára, a megoldás a Medve.
Az európai barnamedve teljesen elzüllött Brassó környékén, rendkívül gyorsan adaptálódott a kukázó életmódhoz, és gyakorlatilag félelem nélkül látogat be a város szélére szelektív hulladékgyűjtés céljából. Már csak az imidzse van meg mint hatalmas csúcsragadozón, az Erdő Ura, viszont a hiúz még ebben a hiszemben él és kitér az útjából.
Állítólag szánalmas látvány a szeméttelepeken kotorászó medvecsalád, viszont attrakció, helyi nevezetesség, turistacsalogató éjszakai program lehet jó menedzseléssel. A medvék egyáltalán nem érzik magukat szánalmasnak, hanem boldogok, nyugodtak és a békés egymás mellett élésre törekednek az emberekkel.
Ez mindaddig működik, míg valamelyik rá nem jön, hogy akár embert is ehetne, nagyon könnyű elejteni és jó íze van, ha kiköpködi a ruhákat és ékszereket, mobiltelefonokat meg ilyesmit. Akkor az egész kolónia el fogja tanulni az emberevés művészetét az úttörő példánytól.
Mi tolakodtunk bele az ő territóriumukba, mi nyaltuk el a földet és szorítunk kifele más élőlényeket. Valahol drukkolok a galamboknak, a csótányoknak, a hangyáknak, a kóbor macskáknak, nyesteknek, nyusztoknak, vetési varjaknak, vaddisznóknak, és majd ha mi, az Emberiség, eltakarodunk a picsába, ahogy megérdemeljük, mert mondjuk Isten egyszer csak megunja a velünk való bíbelődést, és TÉNYLEG ránk bocsájtja az ázsiai influenzát, ami TÉNYLEG halálos, úgy érzem, az egész Föld megkönnyebbülten fog felsóhajtani, hogy ez az invazív, kártékony, gonoszságra képes faj elmúlt végre, mint egy rossz álom.
Importáljon a város vezetése erdei fülesbaglyokat, melyek nagy számban élnek Kaba, Karcag környékén, valamint Szolnokon. Ezek a galambok természetes ellenségei.
Ja, hogy azok nemcsak szarnak, hanem köpködnek is maguk alá mindenféle emésztetlen gombócot. Valamint riogatják a város népét bajlós jelenlétükkel. Képzeljük el a Liget fáit tele nagy, mozdulatlan, sötét bagylyokkal, melyek éjszakánként szárnyra kelnek.
Akkor viszont kóbor macskák szaporítása jöhet szóba, esetleg nyest, aki kifejezetten vérszomjas, és puszta élvezetből gyilkolászik kisállatokat. Nagyon ügyesen kukázik is. Macskák és nyestek verekednének a szemétben, és éjjelente lehetne valóságsót közvetíteni. Esetleg még mosómedvéket is be lehetne vonni a nagyobb izgalom kedvéért. A szökőkutak vize alkalmas lenne a mosogatáshoz.
Hogy a dögök betegségeket terjesztenének és a díszburkolatra IS piszkítanának? Nos, ez valóban baj, viszont a kisebb ragadozók nagyszerűen kordában tarthatók egy bizonyos állat által, aki NEM a kutya.
Hanem a hiúz.
Ez gyűlöli a macskákat, nyesteket és efféle dögöket. Hatalmas területet birtokol egy-egy példány, mondjuk legyen az ő területe városunk, amit naponta ellenőriz, körbejár és vizeletével megjelöl. A macskák rettegve tisztelik és igen hamar elköltöznek a territóriumáról, már amelyiket nem fojtja meg gyorsan és szakszerűen. Ugyanis ahova beteszi a lábát, első dolga megcivilizálni a kisebb macskákat.
Ha netán a hiúz valamiért terhessé válna a közösség számára, mondjuk nem mernének kimenni a népek miatta az utcára, a megoldás a Medve.
Az európai barnamedve teljesen elzüllött Brassó környékén, rendkívül gyorsan adaptálódott a kukázó életmódhoz, és gyakorlatilag félelem nélkül látogat be a város szélére szelektív hulladékgyűjtés céljából. Már csak az imidzse van meg mint hatalmas csúcsragadozón, az Erdő Ura, viszont a hiúz még ebben a hiszemben él és kitér az útjából.
Állítólag szánalmas látvány a szeméttelepeken kotorászó medvecsalád, viszont attrakció, helyi nevezetesség, turistacsalogató éjszakai program lehet jó menedzseléssel. A medvék egyáltalán nem érzik magukat szánalmasnak, hanem boldogok, nyugodtak és a békés egymás mellett élésre törekednek az emberekkel.
Ez mindaddig működik, míg valamelyik rá nem jön, hogy akár embert is ehetne, nagyon könnyű elejteni és jó íze van, ha kiköpködi a ruhákat és ékszereket, mobiltelefonokat meg ilyesmit. Akkor az egész kolónia el fogja tanulni az emberevés művészetét az úttörő példánytól.
Mi tolakodtunk bele az ő territóriumukba, mi nyaltuk el a földet és szorítunk kifele más élőlényeket. Valahol drukkolok a galamboknak, a csótányoknak, a hangyáknak, a kóbor macskáknak, nyesteknek, nyusztoknak, vetési varjaknak, vaddisznóknak, és majd ha mi, az Emberiség, eltakarodunk a picsába, ahogy megérdemeljük, mert mondjuk Isten egyszer csak megunja a velünk való bíbelődést, és TÉNYLEG ránk bocsájtja az ázsiai influenzát, ami TÉNYLEG halálos, úgy érzem, az egész Föld megkönnyebbülten fog felsóhajtani, hogy ez az invazív, kártékony, gonoszságra képes faj elmúlt végre, mint egy rossz álom.
