Jővő héten újra látom, ha addig nem futunk össze... Hú, de izgatott vagyok! A szívem így dobog: dab-dab-dab... És néha kihagy, úgy érzem. Hirtelen meglódul, így: dab-dab-dab, aztán szünet, rémületes csend, aztán újra rákezdi... Mijez már, szívritmuszavarom van? Pont most nem akarnék nagyon meghalni!

Találtam egy pasit a neten, aki Rá hasonlít! Farkas Gábor zongoraművész. Távolról és hunyorítva eléggé hasonlít... egész nap nézegettem... Íme:



 

Mostanában elkezdtem olvasgatni mások blogjait, mert úgy éreztem, már teljesen bele vagyok pistulva magamba. Meg hogy teljen az idő. Milyen furcsa, hogy másoknak is vannak gondolatai, mások egész máshol élnek, mint én, és hogy egyáltalán, mások is VANNAK - belezárva a maguk világukba, a maguk szerelmeibe. Egy csomó fiatal lány is ír blogot, meg idősebb nők, és általában mindenki kínlódik valami szerelemmel.

De micsoda különbség!!! Az ő szerelmeik egy csomószor szánalmasak és reménytelenek, míg az enyém jól meg van alapozva. Jó, most lehet engem kiröhögni, hogy miféle megalapozottság ez, hogy kb. két szót szóltunk egymáshoz, de én tudom, hogy engem az a kivételes szerencse ért az életben, hogy egyből megtaláltam az Igazit, és ki fog maradni az életemből az a kínlódásos nyavalygás, amiben mások szoktak fuldokolni.

Mert ha ugyan András most egy kicsit meg is zakkant a többi hülyegyerek csúfolása miatt, de majd én úgy rendbehozom, hogy az anyja sem fog ráismerni! Fú, mert nagyon szeretem. Mégpedig tudom is, miért szeretem. Mert KOMOLY ember. Ez a lényeg. Komoly, borongó, csondos ombor. Nem szeretem a vidám és könnyed alakokat. A felületes embereket, akik buliznak meg szórakoznak. Az nagyon jó, hogy ha valakiből árad egy kis mélabú (mert azt meg lehet vigasztalni). Minél magányosabb és szomorúbb, annál jobb. És minél visszataszítóbb mások számára, annál jobb, mert akkor nem lesz (talán) annyi konkurenciám. Mekkora bolondok...! Elmennek az igazi érték mellett, csak mert nem teljesen szabványos külsejű.

Nagyon jó, hogy mások Őt rondának látják!!! Mert elég az, ha csak én látom gyönyörűnek és tökéletesnek, széles e világon. Soha nem is kezdtem volna "menő" fiúval, sőt visszataszítónak találom őket, akik ki vannak gyúrva meg hivatalosan "helyesnek" vannak minősítve. Én egyet tudtam már régen is: az én jövendőbelim SZEMÜVEGES lesz, ez volt az, amit tudtam a külsejéről, és íme!!! Olyannyira szemüveges, amennyire csak szemüveges lehet valaki!

Tökéletes, tökéletes, minden porcikájában. Meg az is olyan csodálatos, hogy gyarló, hibás és félénk. Mint én. Most már az sem zavar egy cseppet sem, hogy kövér, sőt!!! Phű, totál... ööö... erotikusnak tartom...

Fú, a múltkor beleláttam a szájába, láttam a tömést a fogában, és megszédültem a szerelemtől, le kellett ülnöm a székre, mert kiment a lábamból az erő. Van egy amalgámtömés az egyik fogában, és ahogy megláttam, ujjongott és szárnyalt a lelkem. Mindenestől szép vagy, én mátkám...

A velem korabeli lányok, néhány tesóm is, meg idegen lányok és asszonyok a blogokon teljesen hiábavaló pasikba szoktak belezúgni, akik csak kihasználják őket, és össze-vissza, komolytalanul párzanak, megalapozottság, elkötelezettség nélkül. Aztán csodálkoznak, hogy orcára ejtik őket. Nem, nem, ez ostoba marhaság és erkölcstelen is. Egy kell, az igazi, akivel biztonságban lehet lenni teljesen.

Én addig nem fogok lefeküdni vele, amíg el nem kötelezzük magunkat hivatalosan. Remélem, ez minél hamarabb meg fog lenni, mondjuk hétfőn... Minél hamarabb, mert már nagyon szeretnék ööö... izé... Meglepő, hogy mások is mennyire szeretnének izélni a szerelmeikkel, azt hittem, csak én vagyok így vele, és titkoban itt szégyelltem magam, hogy milyen izé vagyok mán. De mások is ilyenek, sőt még le is írják részletezve az álmodozásaikat meg a valóságos dolgokat is, hogy az embernek vörösödik a füle a puszta olvasástól. Ez is milyen dolog mán, hogy leírják, ország-világ elé tárják, én meg bizonyos szavakat még a keresőbe se merek beírni, nemhogy leírni a blogomba.