Vajha az egész cécó a szerelem körül csak a szaporodás miatt van...? Mert, ha belegondolok... mi párzottunk. A mi bazi nagy, romantikus, gyönyörű szerelmünkkel tulajdonképpen ugyanott vagyunk, mint Pista és Maris a kocsma mögötti szénakazalban, amikor alkalmilag henteregnek??
Hogy a gének kerítenek ekkora feneket az utódcsinálásnak, e célból hoznak létre nagy érzelmeket...? Fuj, de nem tetszik ez nekem, pedig biológus akarok lenni. Ez olyan kicsinyes... olyan átverős.
Na neee... nálunk ennél sokkal többről van szó. Muszáj. Hogy többről legyen szó. Szerintem a szerelemnek többnek kell lenni, mint holmi biológia, kémia meg hormonok. Mert ha így fogjuk fel, az undorítóan kiábrándító... és akkor jobb, ha máris felakasztjuk magunkat.
És akkor még nem is mondam senkinek, még Neki se mertem, hogy eszem ágában sincs soha, semmikor gyereket szülni. Nyolcadikban, mikor a tanár behozta a zigóta műanyag modelljét, meg ilyeneket, meg néztünk képeket az embriókról meg újszülöttekről, annyira hidegen hagyott, hogy azt el se tudom mondani, az összes többi lány odagyűlt, hogy tyetyetye meg tyutyutyu, meg milyen aranyos, erre én is kényszeredetten odamentem, hogy ki ne lógjak a sorból, és úgy tettem, mint akit érdekel a téma, de LESZAROM, még csak nem is játszottam csecsemő babákkal kicsikoromban sem, csakis barátnőktől levetett felnőtt barbikkal.
Hát még ha élő csecsemőt mutogatnak nekem... még a hátam közepe is borsódzik. Mit kezdjek én egy ilyennel?! Közömbös. Ha meg meghallom azt a vernyogó hangját, akkor kiszaladnék a világból. Persze ha András akarna gyereket, akkor neki szülnék, akár nyócat is... az Ő kedvéért. De semmi másért. Szerintem belőlem születési hiba folytán hiányoznak az anyai ösztönök. Tudom, hogy rendellenes vagyok, mert az összes tesóm akar gyereket, csak én nem. Pedig akár attól is elmehetett volna a kedvük, hogy olyan sok hülye közt nőttünk fel, mint egymás.
Megjegyzem, lehet, hogy Anyából is hiányoznak az anyai ösztönök, ha így belegondolok, és tőle örököltem ezt a fogyatékosságot.
Pénteken amúgy hazafele bekóvályodtam a katolikus templomba. Egyszerűen bekanyarodott oda a lábam. Nem van-e esetleg itt a világban valami TÖBB, mint a matéria? A szentek is... Milyen már az arcuk. Hm... lehet, hogy tudnak valamit?
