Ági, Anna, Dóra

A felnőttek. Mi a bánatos jófrancnak vagyok én itt minden turbulencia legközepén. Annyian vagyunk, mint az oroszok, mások sokkal méltóbbak lennének a közfigyelemre!

De mintha itt minden körülöttem forogna. Isten bizony. Hülye, zakkant és ronda vagyok, és szúrós is, szerintem  négyünk közül magasan a legrondább, legkiegyensúlyozatlanabb, és BIZTOS vagyok benne, hogy csőd lesz az életem,

de mintha itt mindenki rám nézne, és várna tőlem valami NAGYOT. Pedig nekem bőven elég lenne, ha majd nagykoromban egy pompás és okos férjet szolgálhatnék ki, például Csabikát. Bőven elég lenne múzsának lenni egy Nagy Ember életében, aki majd őtet szépre és jóra sarkallja, például a Nobel-díjra.

Apa is és István bácsi is szinte rögeszmésen akar tőlem valamit  Mi a bánatos jób üdös izét.. hagyjon mindenki békén... De ezek majd széjjel szaggatnak és oktatni akarnak valami fontosra, ami nekik fontos, ezért nyilván nekem is, csak hülye vagyok hozzá, hogy megértsem. Ezt nem győzöm hangsúlyozni nekik. Hülye és életképtelen vagyok - magyarázom tagoltan, de nem hiszik el.

Hát hazugnak néz itt engem mindenki?!

Elkeseredésemben be is fogom bizonyítani nekik, apámnak először, utána István bácsinak, hogy hülye és életképtelen vagyok, mindenre alkalmatlan, és pont hogy tőlem nem kéne senkinek semmit se elvárni, hanem békésen hagyni éldegélni egy gyógyszanatóriumban, és közben jókat írogatnék, szórakoztatnám a többi beteget meg magamat.

Ezek nem hiszik el, hogy beteg vagyok!!! Mégpedig súlyos idegbeteg. Rettegek a szerepléstől. Rettegek, rohamok jönnek rám, fájok magamnaik Az agyam egyfolytában utál engem. Tehát a saját agyam. Gyűlöl engem. Gyűlöéöm a tükörképemet, legszívesebben bezúznám.

Ezek nem vették még észre, hogy MINDENHONNAN súlyosan ki voltam közösítve? Hogy ott éldegéltem az osztály peremén kívül, amíg a többi gyerek játszott, én egy téglát vakargattam, az volt a barátom?! Hogy első osztályban, itt, az átkozott gimiben KIKÖZÖSÍTETTEK hivatalosan is, megfogadták, hogy nem szólnak hozzám, olyan undoknak és utálatosnak láttak, féregnek, nem embernek????

És ami a legszebb, NEM IS VETTEM ÉSZRE, hogy ki vagyok közösítve, annyira természetesnek, helyesnek és szabályszerűnek éreztem, hogy úgy kezeltek, mint egy darab szart.

Most viszont hallottam, hogy csodálkoznak. Bridget híres, feltűnő, népszerű és számon tartott lány a suliban. A fiúk úgy forognak utána, mint a majomsziget. Bridget pedig szinte tüntetőleg csakis velem hajlandó érintkezni. Minden nagyszünetbeh zaklat, száz foggal vigyorogva, hogy menjek vele ide-oda. Órák után megvár, nem engedi, hogy Pálfival menjek haza, hanem RAGASZKODIK a társaságomhoz. Furcsa páros vagyunk. Bridget gyönyörű, én ronda vagyok. Őneki van önbizalma meg ambíciója, én gyűlölöm magam úgy, ahogy vagyok, és erre igyekszek is rátenni SOK lapáttal, hogy senki ne is várjon el tőlem semmit. Az öltözködéssel pl. jól elő lehet ezt segíteni.

Bridget nem csak, hogy egyfolytában velem akar lenni, de ráadásul tüntetőleg folyton röhögtet, és le se tudom tagadni senki elől, hogy nagyon jól érezzük egymást. Ha akarnám se, mert önfeledten ordítozunk és röhögcsélünk nagyszünetben, hogy zeng az udvar. Észrevettem, hogy az osztálynak megállt a tudománya. Ez egyáltalán nem volt szabályos. Miki megkérdeze - elképedve - Bridgettől, hogy mit eszik ezen a szörnyszülötten, azaz rajtam, és Bridget nem értette a kérdést. Hogyhogy mit? Hát olyan jól szórakozunk, szeretünk együtt lenni. Én röhögök legnagyobbakat a poénjain, sírva szoktam röhögni és fel is jegyzem a jó mondásait, egy notesszel mászkálok mindenhova, hogy le ne maradjak valamiről. Gyűjtöm a kifejezéseket ugyanis, mint más a bogarakat, és tetszéssel szoktam nézegetni a gyűjteményemet.