Hát ezért nem fogom szeretni a keddet. Meg a szerdát. Meg a pénteket (bár azt szeretem amúgy).
A tesióra - a Rém. Mindig is az volt. Nem értem, a mindenkori osztálytársaim miért ujjonganak, ha tesi jön. Eleve a Kisady-Nagyady kombinált udvaron van 3 focipálya, 3 egyéb pálya (az évszaknak megfelelően lehet korcsolyapálya is, bár már nemigen fagy az utóbbi években), röplabda- vagy kosárpálya, de sokszor kiütőzünk is ezeken. Ehhez kapcsolódik a Kisady dedósok által megszállt udvarrésze játszótérrel, plusz az a lebetonozott terület, ahonnan csenevész fák nőnek ki egy-egy lyukból, és ahol tartani szoktuk az évnyitókat-évzárókat stb.
Egy szó mint száz, hatalmas terület. És akkor még nem számoltam hozzá a hátulsó, nagyon nagy, futópályával körbevett focipályát, ahol az 1000 métereket szoktuk futni, mármint körülötte.
Mindez szép meg jó, ha NEM KELLENE 5-SZÖR KÖRBEFUTNI TESIÓRA ELEJÉN.
Van az az 5 hosszú lábú, magas lány, azok futás közben mindig vezetik a társaságot, aztán jön a középmezőny, a tömeg (csőcselék, mob), aztán lemaradva Bogdán Paula (aki 100 kiló és tavaly évet halasztott leukémia miatt), meg én.
Úgy a harmadik kör közepére szokott elsötétülni előttem a világ és csillagokat kezdek látni, aztán egyszer csak leáll a szervezetem és a lábaim is leállnak. Olyankor Ica néni rámszól, hogy ne lazsáljak. Nem merem neki megmondani, hogy rosszul vagyok. Mindenki más bírja, nekem is bírni kell. Az ötödik kört már tipikusan hol futom, hol sétálom 10 lépésenként.
De ez még semmi, mert ez csak a bemelegítés volt, és utána jön a java. Úgy látom, itt, gimiben a röplabda lesz a divat, és remélem, kibírhatóbb lesz, mint a kosárlabda volt általánosban, mert talán valamicskével kevesebbet kell majd ugrálni.
De ha rosszabbul járunk, akkor volt már ugrókötelezés is, vagy egyéb szadista elfoglaltságok. Levezetőnek meg a "kiütő" elnevezésű megveszekedett baromság.
Hát mindenesetre óra után fekete alapon csillagokat szoktam látni, remeg a lábam és - ami a legfurcsább - nem működik az agyam rendesen. Próbálom átnézni a leckét, de nem értem a szavakat. Elfelejtem a múltat és a jövőt. Legszívesebben ráborulnék a padra és aludnék. Közben elnézem a többieket, milyen vidámak, fittek és frissek. Még Séd Kati is virul, meg se kottyan neki az egész tortúra.
Ezen az undorító napon - már általánosban megfigyeltem, hogy a kedd a legrosszabb, legellenszenvesebb, legnehezebb nap, és sokszor a leghosszabb is - a testnevelés a 2. óra.
Amúgy meg észrevettem, hogy a szerda kifejezetten jó nap szokott lenni valamiért. Nagy átlagban.
Persze a legjobb a péntek.
Így néz ki ez a nap: történelem, tesi, matek, magyar, fizika, angol, angol,
azaz: a Mucsi órájára éppen lyukas lesz az agyam. Remek.
