Mikor jön már az ősz? Zavarba ejtően szép idő van. Ma fel-alá járkáltam a tanulnivalóval kint a kertben. Azaz nem kert, hanem udvar, de mindenesetre kint sétáltam a törivel, és úgy tettem, mint aki tanul. Ha egy papírlapot vagy egy könyvet tart az ember a kezében, nem háborgatják a szülei a házimunkával. De mire észrevettem magam, jól leégett az orrom.
Ma délben apa főzött, lebbencset, és kinyilatkoztatta: "Minden ételem alapja a füstölt szalonna".
Most már ránk esteledett és hidegedett, és behúzódtam a vackomra.
Tulajdonképpen... miért ne kérdezhetném meg tőle. Andrástól. Meg is fogom. "Hogy telt a hétvége?" Jajistenem, hogy kell társalkodni valakivel. Biztos megvan annak a módja. Hogy valaki a másik szavaiba öltse a magáéit. Valamit olvastam valami önnevelésről szóló könyvben. Kérdezzünk rá a részletekre. Mondjunk ilyesmit, hogy "Igen?", meg hogy "Nahát!"
No, megpróbálom, már csak azért is, mert olyan jó hallani a hangját. Jó erős s betűket mond. Csak az a baj, hogy ha rámveti a gyönyörű tekintetét, odakozmálok. Szó fennakad, hang bennszakad.
Ilyen átlátszó plexifalat kéne közéje meg a mögöttünk levő pad közé húzni, hogy ne tudjon többé R.J.-tal locsogni. Hanem ha locsoghatnékja van, azt velem tegye meg. Bár... akkor valszeg ő is csak hallgatna. Így legalább megtudok róla ezt-azt, amiket elmond R.J.-nak.
Na, már nem sokáig álmodozhatok itt az ágy tetején, mert tanulni kell...
Anna most Maupassantot olvas alattam, és nekem is ajánlja. Időnként felnyög, és azt mondja, hogy "huh".
András... Azt nem lehet elmondani, amikor meghozza a süteményt, és felül az asztal tetejére, előhalássza a maga vajas-zöldpaprikás-stb.-s kenyerét, és olyan kedvesen, elégedetten néz engem, ahogy tömöm a fejem. Olyan meghitt izé van köztünk. Ilyet még soha, senkivel... Mint akik egyszerre hullámoznak meleg hullámokon.
Ja igen! Nemrég kiolvastam Vladimír Nefftől A tizenharmadik szobát. Egy nálam egy évvel fiatalabb lányról szól, akik Prágának egy régi házába költöztek. A regény elején fexik a fúben, körülötte donganak a méhek, és a szomszéd fiúcska megszólítja. Együtt kezdik keresni, hogy hova mutat a kertben álló szobor felemelt ujja. Van benne később gyilkosság is, de nem ez a lényeg, hanem a lány meg a fiú barátsága. Nagyon megható volt. Györnyörű regény, én kötelezővé tenném. Blanka Kalista és Kosta Divis.
Kosta és Blanka. Blanka és Kosta.
