Ja, hogy Kőszeg. Hogy Kőszeg milyen volt. Hát azt nem mertem megkérdezni. Hát az azért már valahol tök szánalmas, hogy nem merek szólni a saját padtársamhoz.
Matek: megint röpdoga, tesi: tökciki páros gyakorlatokat kellett végezni, felpattanni a társunkra és körbemászni rajta, mint egy fatörzsön. Nem is tudtam, hogy Ica néninek ilyen fantáziája van. Újabb és újabb mutatványokat húz elő a tarsolyából. A röplabdába való bevezető gyakorlatokat szeretem, valahogy jó az érzékem a labdához, úgy látszik. Bár a kosarat továbbra is utálom, az szerencsére ritkán van.
Fizika: na most attól rettegtem. Behunytam a szemem, amikor a tanár keresgélt a naplóban, de megint csak körülöttem csapdosott a villám. Ami késik, nem múlik.
A két utolsó angolóra levezető vacakságnak is jó a nap végére. Sőt nagyon is jó hangulat uralkodott: a tanár magnót hozott be, és azt a dalt tanultuk, hogy "There were ten in the bed and the little one said: roll over, roll over, so they all rolled over and one fell out". Nóra tök jól énekel, éles hangon és bátran, mi is fújtuk és sokat nevettünk, besütött a déli nap, virított a fokföldi ibolya az ablakban és boldognak éreztem magam.
Merthogy!!! Hehh... igen, igen! Azóta is érkeznek a Sütik! Hozza, Ő, nekem, ő, hozza!!! Jómaga egyébként a hidegebb reggelekre való tekintettel kék zubbonyban szok megjelenni, sötétkékben, ilyen fényes gombokkal, nagyon jól néz ki, és ahogy rámmosolyog és lezöttyen mellém a padba, hát egyből nagyon-nagyon jó kedvem kerekedik.
Vajon honnan jön iskolába? Vajon mik a szülei?
Szégyen, de nagyszünetekben már ott lógok az ablakban, le se megyek az udvarra Katival, hanem ott lesem, hogy Ő átmegy-e a Kisadyba, és amikor látom, hogy ott megy, aztán jön, hát... a torkomban dobog a szívem örömömben!
Komolyan mondom, minden nappal egyre jobban odáig vagyok érte, ez megétetett a süteményeivel, lehet, hogy valami varázsigét mormol rá, míg hozza, jut eszembe, mingyán utána is nézek az interneten a szerelmi oldásnak-kötésnek...
Ma több mondatot váltottam Hollóssy Tímeával (Hollinak hívják az osztályban.) Milyen csúnya lány, és mégis szép. Valakire emlékeztet, csak még nem jut eszembe, kire. Találkoztam vele reggel az iskolába menet. Egyből úgy dumált hozzám, mintha már ezer éve ismerne, és egészen az osztályteremig be nem állt a szája, a lovakról tartott kiselőadást, azokat dicsőítette, mert lovagolni jár. Szerintem bárki ment volna mellette, ugyanúgy nyomta volna a szöveget, tökmindegy neki. Fura emberek vannak.
