Ma Látó Sanya kiosztotta a fogalmazásokat: megint ötös alá lett. Szöveges értékelés most nem volt. Ellenben Rácz Judité alatt volt többsoros, tökpiros lett, amikor meglátta. Sőt Sanya osztotta ki a füzeteket saját kezűleg, és azt mondta neki, hogy óra után beszélni akar vele. Judit nagyon hülye képet vágott és rágta a szája szélét. Szerintem valami vadat írt.
A Sanya órái egyébre se jók amúgy, mint hogy az ember a következő órára készüljön.
Na szóval R. J. óra után kiment Sanyával a folyosóra "egy kis elbeszélgetésre", és elég komoran jött vissza. Meg szerettem volna kérdezni, hogy mi volt, de semmi közöm hozzá, nem mertem.
Kémia: feleltem, ötösre. Phhű. Remélem, félévig kijavítom azt a múltkori négyest. Elvégre a biológia mellé kémia dukál az egyetemen. Majd, valaha.
András!!!
Hű, mi jutott most eszembe!!!! Hogy... hogy... azok a nagyon jóképű fokföldi ibolyák (Saintpaulia) ott a nyelvi laborban... azokból szakajthatnék pár szálat, és csokrétát köthetnék belőlük, és legközelebb átnyújthatnám, mikor ideadja a süteményt. Hányódik is itthon egy darab ezüstszalag, azzal átkötöm...
Hú, holnap hamar bemegyek reggel, és szedek virágot!
Hú, de izgi, tökre megizzadt a tenyerem a puszta gondolattól is. Csak az a baj, hogy - affenébe - már a gondolattól is, hogy én adok Neki valamit, még sokkal jobban szeretem, mintha olajat öntenék a tűzre. Valaki valahol mondta is, hogy jobb adni, mint kapni... hát ezexerint tényleg, ajajj...
Holnap bemegyek fél nyolc előtt virágot szedni, mielőtt valami hülye osztály ellepi a termet! Drága!!! Ha az érettségiig semmi kukkot nem is fogok tudni hozzá szólni, akkor is dukál neki ez a virág, sőt a Rendőrség előtti ágyásból érdemelné meg a legszebb rózsát, fényes délben leszedve, mert SOHA SENKI NEM VOLT HOZZÁM ILYEN KEDVES, MINT Ő!
Most nagyon jó zenét hallgatok, egy megfáradt bratyahang mondja a magáét, félig beszélve, félig énekelve, és alatta gitárok piclinkáznak. Nagyon hangulatos.
