Tegnap este lepedőnyi puskát írtam, mert ma reggel ugyebár angol és francia, és mind a két órán mind a két tanár most íratott szódogát. Nem tudom, a többiek hogy vannak vele, de én szégyellek puskát írni, tisztességtelennek tartom. Viszont mostanában nem tudok jól tanulni, mert meg van zavarva a fejem.
A franciatanár felvonszolta magát a lépcsőre (az osztálytermünk sarkában van egy felfelé vezető lépcső, és a falban félúton egy titokzatos ajtó nyílik, ami zárva van), és örömmel nyugtázta, hogy innen minden padba belát, úgyhogy süthettem a puskáimat. Sőt aztán leszállt közénk a földre, és még külön-külön behajolt mindenki padjába. Látványosan (hallványosan) nyöszörgött: "Annyit kell hajolgatni miattatok, hogy LUMBÁGÓT kapok!"
Jó fej banya.
Francián történt még egy gyönyörű eset: drága Andrásom megint csak engem tartott szemmel odaát a másik padsorban, és közben önfeledten hintázott a széken. Egyszer csak hatalmas robajjal a földre omlott. Ugyanis kitört alatta a szék lába. Az osztály üvöltött, röhögött, tapsolt. Ő feltápászkodott, porolgatta magát és ő is nevetett - szerencsére - , mert én nagyon megijedtem, hogy rosszul fogja viselni. De nem.
A franciatanár (Kaszáné) ünnepélyesen kinyilatkoztatta:
- Havas András a széken ülve is képes elesni.
Aztán hozzátette:
- Moderáljad magad, fiam. Ne csináld a balhét. Éppen te, éppen te - tette hozzá különös hangsúllyal.- Húzd meg magad, ha jót akarsz.
Azt már észrevettem régebben is, hogy valamiért rá van szállva és többet egrecíroztatja meg piszkálja, mint a többieket. Amit hatalmas igazságtalanságnak tartok!!!
Nagyszünetben megtörtént a gyönyörű rituálénk a süteménnyel. Már mindketten a pad tetején költjük el a kajánkat (mostanra mertem felülni melléje), és nagyon-nagyon boldog vagyok ott vele. Főleg, hogy az járt az eszembe, hogy iskola után megint esetleg együtt mehetünk a kajáldáig...
Ahogy ott ültünk, Rácz Judit ránkvigyorgott, és így szólt hozzá:
- András! Tudod, mi a világ legrövidebb fogyókúrás könyve?
- Micsoda? - kérdezte Ő elkomorodva.
- Nem kell annyit zabálni!
Meg tudtam volna ölni ezt a hülyét. Nem baj, a gondolat vigasztal, hogy jól elássa magát András előtt.
De ezt hallván sajnos Erdei Balázs is megvadult, és ezt kérdezte Andrástól:
- Van otthon hűtőszekrényetek?
- Van, miért?
- Akkor miért a füledben tartod a zsírt? Hhahahaha!!!
Egyáltalán nincs is zsír a fülében, csak le akarták égetni - lehet, hogy előttem. Szóval ma rájárt a rúd.
De le van tojva mindenki nagy ívben!!!! Mingyán elmesélem, mi történt délután!
