És mehetek végre iskolába!!!
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé...
Tudom, mit érzett Arany János!
Müller Péter:
"...egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult ... "
