Bú ebédem, bánat napom, fekete gyász alatt lakom,
Fekete gyász alatt lakom, hatehaaa.
Fekete gyász, fehér üröm, az életem nem nagy öröm,
Az életem nem nagy öröm, hatehaaa.
Ma tesióra előtt az öltözőben a lányok Látó Sanyáról beszélgettek. Rácz Judit újabban odáig van érte, és bejelentette, hogy aki Sanyával szívózik, annak vele gyűlik meg a baja. Többször láttam már, hogy beszélgetnek a folyosón, Sanya karján a napló meg egy rakás füzet, magyaráz, Judit meg áll előtte és csügg az ajkain. Lefelé csügg, mivel magasabb Sanyánál. "Nagyon okos ember" - mondta ma a tornaöltözőben - Ha tudnátok...!" "De nagyon rossz tanár" - mondta Bíró Bea. "Nem tud fegyelmet tartani." "Mert nem idevaló. Ő igazából költő..." "Hát akkor költsön, ne tanítson" "Jah, jah, ki szokta rakni a tanáriban a verseit, és mindenki rajta röhög" - mondta Kiss Antónia.
Ez a R.J. is egy érdekes ember. Nagyon csúnya lány. Vörös hajú, sovány, görbe lábú, nagyorrú és pattanásos. És ideges. Össze-vissza jár a keze, gesztikulál, hadar. Remélem, jól beleesik Sanyába, és még véletlenül se nyúl hozzá az én Andrásomhoz.
Ma nagyszünetben R.J. óvatosan érdeklődött, hogy András miért nem ül már mellettem. "Összevesztetek?" "Nem, dehogy!"- mondtam ijedten. "Hát akkor...?" "Csak úgy elült" "Na jó, de biztos volt valami oka..." Erre megvontam a vállam.
R.J. részvéttel nézett rám. "Beszéljek vele?" "Isten őrizz!!!!" - suttogtam.
Aztán R.J. annyit mondott sejtelmesen, hogy "Én nem hagynám annyiban a dolgot. Mondjuk megkérdezném tőle, hogy mi a baja."
Hm. Hm. Tényleg, ez még eszembe se jutott. Csak az a baj, hogy annyira be vagyok téve Tőle, hogy nemhogy szólni, lélegezni se merek a közelében. Szó se lehet róla, hogy odamenjek és csak úgy szóra nyissam a számat. Ki van zárva. Meg különben sem vagyunk olyan nexusban, hogy csak úgy megszólítsam és kérdezzek tőle valami személyeset.
