Ma tudatosult, hogy a Drágámnak nem is borzas a haja. Hanem göndör. Ahogy nő, egyre jobban gyűrűkbe tekeredik. Különleges, gyönyörű az egész ember.
Mucsi ma megállt az osztály előtt a mutogatós pálcájával, rémesen forgatta a szemét, és kijelentette: "A matematika a legszebb tudomány a világon." Mondta ezt olyan hangon, mintha testi kéjben részesítené a dolog. Aztán hozzátette: "A matematikánál csak egy szebb dolog van. A geometria!"
Ez rendben is van, de jövő héten nagy témazárót fog íratni, ajjaj!
Angolon Nóra egy újfajta társalgási gyakorlatot csináltatott velünk. Két koncentrikus körben kellett ülni, egymással szemben és az egész rotálódott. Az volt a feladat, hogy a külső körös emberek kérdezzenek meg 5 mondatot attól a belső köröstől, akik előtt épp helyet foglalnak, aztán vezényszóra üljenek egy székkel arrébb.
Andrással így találtuk magunkat szembe. Ő lett volna (elvileg) a kérdező. "Would you... Could you..."- nyögte, de már ott az elején belezavarodott, dühösen legyintett, aztán jó szorosan összepréselte a száját és attól kezdve csak konokul a földet nézte. Én meg a közelségétől az összes angol szót, amit valaha tudtam, elfelejtettem. Így, mélyen hallgatva töltöttük el a ránk kiszabott öt percet.
Utolsó óra után Andrást megint a radiátornál találtam. Múlt pénteken már kitapasztaltam, hogy nem vár senkit, vagy ha várt is valakit, az nem jött, mindenesetre én is újra leültem a kispadra a rajzterem előtt, és vártunk, és vártunk... most kb. másfél órán át vártunk, ő ki tudja, kire, én meg őrá...
MI FOLYIK ITT?!?
Sajnos ilyenkor a nap mögötte van, úgyhogy csak a sziluettjét látom, az arcát egyáltalán nem, különben is félhomály van állandóan ott az előtérben, mert kevés az ablak... Aztán, mikor lassan elindult hazafele (3 óra elmúlt), olyan volt, mintha megütöttek volna. Pedig hát igaza van, nem ácsoroghat ott egész nap.
Arra gondoltam, utána kéne rohanni, belekarolni, de nem mertem.
Itthon már marhára ideges meg elkeseredett voltam. A család a kertet tervezte képzeletben a vacsoránál, és akkor elkezdtem osztani az észt, undok és mogorva stílusban, hogy "igen, ültessetek csak a kertbe mocsári növényeket, vízinövényeket. Csakis vízinövényeket ültessetek bele." Aztán addig soroltam a vízigényes növényeket, míg apa nagyon csúnyán rám nem förmedt, hogy most már fogjam be. Ekkor nagy zörgés-börgéssel felpattantam és otthagytam az egész bandát. Azóta is az ágy tetején ülök és írok.
