Drága András!
Ó, te szerencsétlen, hülye, mulya!
Most komolyan... erőszakoljalak meg, vagy mire vársz? Azért az idétlenségnek is van határa! Most elvesztegettük ezt a jeles alkalmat, pedig, ahogy Petőfi is megírta, századok adnak tervkivitelre egy ilyen pillanatot. Legközelebb márciusban lesz Ady-nap. Várjak addig?
Most komolyan... Muszáj volt végig Deménnyel flangálni? Hogy én meg Katival...? Jó, de őt pajzsnak használom, lelki támasznak... Neked kell kezdeményezni! Én csakazértse, jusztse, inkább itt fogok elszáradni, és ennek TE leszel az oka!
Most már azért se, semmit, pukkadj meg, ott, ahol vagy, nem szólok hozzád egy hétig! Egyszerűen ennyire béna nem lehet valaki!
Vagy benéztem az egészet, és nem is akarsz tőlem semmit...?
Tudod, az tökfrusztráló, hogy már úgy elképzeltem kettőnket... részletesen láttam magunkat a tornateremben ülni a göngyölegen, a sötétben, ahogy megfogjuk egymás kezét... és végre véget ér egymás kerülgetése... és ahogy hozzáérsz a kezemhez, én a gyönyörtől behanyatlok oda a szőnyeg mögé...
el se jutottunk a rohadt tornateremig a diszkóba.
