Ha nem vagy velem, olyan, mintha nem lennék. Egy üres, meszes héj vagyok, dideregve szemlélem a környezetemet.
Drágám, kérlek, könyörgök, legyen rám szükséged! Kérlek, hagyd, hogy szeresselek! Legalább csak hagyd, tűrd el, viseld el...
nem tudom, mi van, de a többi emberrel nem tudok kontaktust teremteni. De a te kezedet annyira szeretném fogni, szeretnék neked mindent elmondani, lesni téged, hogy mi tesz boldoggá.
Kérlek, fogadj el!!! Töxánalmasan nyivákolok itt Neked az ágyam tetejéről, tökre megalázom magam itt előtted, de kérlek, ne legyél tőlem távol, ijesztő, hogy mennyire szükségem van Rád!!!
Kérlek, fogd fel valahogy a dolog súlyát, bár nem tudom kimutatni (és leírni se nagyon). Ha hagyod, hogy szerethesselek, ki tudok végre lépni ocsmány önmagamból.
