Drága, drága, drága!!!

Ezt írta megszólításnak: "Drága, kedves Ági!" Erre a párnáim közé hanyatlottam a gyönyörűségtől, és a pingvint csókolgattam, amit Ő adott.

A ma délutáni levelében beszámolt arról, hogy tegnap este hogyan játszottak a rokonokkal "országfoglalósat" (társasjáték), és hogyan maradt ő meg a nagybátyja egyedül talpon, és hogyan harcoltak az utolsó bástyáért, Dél-Amerikáért bőszen, éjszakába nyúlóan, míg végül Ő fényes győzelmet aratott az egész világ felett. De még csata közben is végig csak rám tudott gondolni. És hogy milyen kár, hogy nem lehettem ott ővele, látni az ő diadalát (és a nagybátyja ábrázatát).

"Csak az a baj, hogy szilveszterkor lesz a visszavágó, és akkor megint nem lehetünk együtt. :((" - írta.

A nagybátyja mindenképpen visszavágót akar, mert nem tud beletörődni a vereségbe.

Puff neki. Akkor a szilveszter is kilőve. A karácsony is, mert mindenki otthon kuksol a saját családjánál, amit szerintem már hirtelen kinőttünk, mint egy régi cipőt. Rémes, hogy még minimum 3,5 évet kell várni egymásra!

***
Meg aztán az van, hogy Látó Sanya kifejezetten alattomos tanár. Kis nyamvadt szemüveges, erőtlennek látszik, de Mucsi után nála kell a legtöbbet készülni az órákra, mert nagyon sok fogalmazást, esszét, verselemzést írat. Úgy is megfogalmazhatnám, hogy most neki kéne gyártani irományokat, ahelyett, hogy itt gyönyörködök a Drágám leveleiben.

Most elhatároztam, hogy illusztrálni fogom a blogomat. Hát itt van Látó Sanya: kb. így kell őt elképzelni. Igen, mint Tóth Árpád fiatalkorában.