Ma fizika volt kémia helyett, és ez jó előre be is volt harangozva, de mi fütyültünk rá. Andrást kihívta felelni a tanár, ő pedig belesült, és Krakk Éva nagyon nagy, felháborodott szózatot intézett hozzá. Sok percen át prédikált neki. Ilyet még sose hallottam tőle. Sistergett és villámlott és háborgott, mintha az a vacak hármas, amit András most beszerzett, olyan nagy világvége lenne. "Mit csinálsz te mostanában, hová tetted a fejed?"
Valaki benyögte: "Csajozik". Elszórt vihogás hallatszott.
K. Éva azt is mondta: "Várom atyádat a fogadóórámra, add át neki szíves meghívásomat."
Nem értettem, hogy minek csinál K. Éva ekkora raplit, más gyerek naponta szed be rossz jegyet, a Kedvesem meg eddig még sosem. András visszafele jövet megrántotta a vállát, aztán bűntudatosan rám pislogott, és megállapítottuk később szünetben, hogy jobb lesz most már moderálni magunkat és tanulni.
Viszont keservesen esett, hogy korlátozni kell az együtt töltött időt.
Délután szülői értekezlet, az én szüleim sose jönnek el az enyémre, neki meg az apja meg az anyja is jönni fog, és utána meg sorban fognak állni a fontosabb tanároknál is, mert az ofő prédikációja után a szaktanárok is fogadóórát fognak tartani, ki-ki a saját lyukában.
Ez az epizód viszont kijózanított, mint amikor a kotlóst hideg vízbe dugják. Ezután nagyon komolyan és fontoskodva megbeszéltük, hogy az Ő szobájára meg az esti sötét utcákra-terekre-parkokra fogunk szorítkozni csókolózás céljából. Meg hogy milyen jó lenne együtt tanulni. Csak hát - állapítottuk meg - abból minden lenne, csak tanulás nem.
