Ma ellógtunk az iskolai karácsonyi ünnepségről, és azonnal felmentünk hozzá. Bezárkóztunk és a tárgyra tértünk. A második menet után kinyúltunk az ágyon és Ő lihegve, fújtatva éppen elkezdett magyarázkodni, hogy "Nem... vagyok... szexmániás... legalábbis nem ANNYIRA... legalábbis azt hiszem... de az van, hogy...", de ezzel benne is ragadt a szusz, mert valaki zörgött a kulcssal a bejárati ajtón.
"Anyám ma hamarabb jön haza!"- jutott eszébe. Úgy pattantunk fel és kezdtünk öltözni, mintha tűz ütött volna ki a lakásban. És az anyja gyanút is fogott, hogy valami nem stimmel és be akart hatolni a szobába, de hiába rázta a kilincset, be voltunk záródva kulccsal. "András! András!" - hallatszott a hangja. "Mindjárt nyitom, várjál már!" - üvöltött ki a Kedvesem.
Én azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, remegő kézzel gombolkoztam, és mikor úgy-ahogy elkészültünk, Őkelme feltépte az ajtót, olyan goromba indulattal, amit nem néztem volna ki belőle. És akkor belépett az anyja. Köszöntem udvariasan és nagyon betojott hangon, de ő nem köszönt vissza, csak szemrehányóan és szomorúan bámult rám, mintha én lennék a megtestesült bibliai parázna. No igen, mert borzasak és ziláltak voltunk, az Ő szemüvege félrecsúszva az orrán... Csak a hülye nem tudta, mit csináltunk odabent. Aztán az anyja el is hagyta a terepet szó nélkül.
Sokkot kaptam.
Az anyja... az anyja... így bemutatkozni előtte... Most örökre elkönyvelt megbízhatatlan, léha, ledér egyénnek.
ÉS IGAZA VAN!!!
Én ahogy felvettem a kabátomat, rögtön indultam is haza, de Ő utánam csörtetett a lépcsőn lefele, és átkarolt. "Jaj, ne - mondtam az utcán - most lehet, hogy anyád minket néz az ablakból" "Ki nem szarja le" - mondta András dacosan.
Én! Én nem szarom le! És mitől ilyen dühös az anyjára? És egyáltalán, hogy lehet így róla beszélni? És ha belegondolok, lehet, hogy az anyja jobban ismeri Őt, mint gondolná, amikor feltételezte róla azt a gyerekcsinálást. Na jó, első ízben én húztam be a csőbe, de akkor is.
Én egyszer kaptam igazi pofont anyától, amikor véletlenül kiszaladt a számon, hogy "hülye", és ő úgy értette, hogy rá mondtam. Akkora taslit kevert le, hogy csillagokat láttam, és akkor megtanultam, hogy szülővel így nem beszélünk. De még szülőről se nagyon. A háta mögött sem. Tiszteld életedet, hogy hosszú apád és anyád legyen a földön.
