Sanya fél órán keresztül dogát íratott, az óra második felében az osztállyal hadakozott, hogy maradjunk csendben meg figyeljünk rá. Óra végén pedig megkért, hogy menjek ki vele a folyosóra. Elszörnyedve néztem körbe a többiekre: mit akarhat ez tőlem? R. Judit féltékenyen, András kajánul nézett. "Kinézett magának valamiért" .

Kint Sanya a maga nyamvadt, mikiegérszerű hangján azt kezdte magyarázni, vagyis egyenesen számonkérni rajtam, hogy miért nem dolgozok be az iskolaújságba, szerinte nagy hasznomat vennék. Vagy akár az iskolarádióba. Merthogy olyan jó fogalmazásokat írok. Közben olyan közel jött, hogy majdnem belebújt a képembe. Elég rossz szagú volt a lehelete. Szabadkoztam, hogy én nem vagyok olyan... "Mit értesz az alatt, hogy olyan?" - érdeklődött. "Hát... olyan... nyüzsgős." De csak tűzte-fokozta, nagyon kellemetlen volt már, hogy nem szállt le rólam és sok percig agitált. Én egyik lábamról a másikra álltam kínomban. Jó, jó, lehet, hogy érdekesen tudok írni, de semmiféle közéleti dolog nem izgat fel, csak az én szűk kis vacak dolgaimról szeretek regélni. Nem tudom, miért nem lehet ezt felfogni. Csak szünet végén eresztett szélnek.

Aztán még jött a tortúra Andrással is iskola után. Ugyanis a kajálda után rájött, hogy őneki fáj a lába, és mégiscsak menjek fel hozzá. Nincs kedve sétálgatni folyton, de velem akar lenni, "kézenfekvő", hogy legjobb lenne nála. Szerintem az is szerepet játszott a dologban, hogy a kajáldában Ladányi beledobott egy nagy darab sót a levesébe, és jól éhen maradt. 

Lecövekeltünk a kapualjuk előtt és ott Ő csábos, fuvolázó hangon felsorolt egy csomó dolgot, amit együtt lehetne csinálni, mint például:
- megnézni a Rém rendes családot vagy más filmeket,
- zenét hallgatni,
- megmutatná nekem a Morrowindet meg egyéb játékokat,
- együtt tanulni,
- csak úgy dumálni,
- stb.

Különben is hideg van az utcán.

Aha, aha, nevettem, menjek fel Hozzá, megmutatja nekem a bélyeggyűjteményét, ismerem én már ezt, és NEM!!! Viszont akkor hosszan belemosolygott jó mélyen a két szép szemével az enyémbe, és kezdett nagyon elgyengülni a lábam. "Hát jó - sóhajtott - akkor hazakísérlek a buszig."

A megállóban viszont nagyon komolyan azt mondta, hogy nehogy azt higgyem, hogy ő folyton fetrengeni akarna velem, ő tényleg velem akarna lenni kényelmes körülmények között, és egy csomó néznivalót akarna nekem mutatni, meg minden. "Mutogatós bácsi!" - visítottam. Erre viszont eléggé megsértődött, hogy NEKEM jár folyton ilyesmin a fejem, és az ő legjobb szándékait is direkt félreértem. Hogy higgyem el, nem akar ő folyton rámmászni. "A szexrészét a dolognak egyedül is el tudom intézni, ha nagyon muszáj" - mondta szigorúan és lemondóan (én erre pironkodtam... ejnye, ilyen nyíltan ilyesmit beszélni...). "Én csak többet akarnék veled lenni." - mondta.