Félévi bizonyítvány: négyesem van töriből, informatikából, franciából, fizikából, és van egy hármasom kémiából. Ez utóbbi csak azért van, mert elhanyagoltam a dolgot. Elfelejtettem rá tanulni, mert azt hittem, úgyis kirázom a kisujjamból.
Azt a hallatlan szégyent is meg kellett érnem, hogy Jékel felolvasta azon tökkelütöttek listáját, akiknek javasolja a délutáni külön korrepetálást. én is köztük voltam.
Ebbe az iskolába nem nagyon lehet lazán venni a dógokat, az már egyszer biztos, márpedig ha... ugyebár... kémia-biosz szakra akarok majd menni, akkor pont ezt nem kéne tán elhanyagolni. Már csak a saját lelki nyugalmam érdekében SE.
Nna.
Sanya tanított MA egy kis nyelvtant: "Ahogy az egyetemen mondta egy professzorom: vessző nélkül nincs hogyozás". Ahogy ezt kimondta, azonmód bordó színűvé is veresedett. Az osztály üvöltött a gyönyörűségtől, és szerintem meg is jegyezte mindenki ezt a szabályt, élethossziglan.
Órák után András kapkodva befalta az ebédet, én mellette ültem és asszisztáltam, utána pedig felmásztunk Hozzá, mert meg akarta mutatni a Morrowindet még gyorsan a zongoraórája előtt. "Azt hiszem, ezzel lányok is játszhatnak, mert szép tájak vannak meg minden. Különben nagyon régi játék és ócska a grafikája is, de szerintem neked tetszeni fog."
Ábra: világítótorony éjszaka a kikötőben (Morrowind).
Így aztán összeültünk a gépe előtt, és segített nekem karaktert generálni. Egy hajó belsejéből indul a cselekmény, és onnan mehet az ember világgá. Lenyűgözően érdekes az egész! De András kezelte és irányította a karimat, alig engedett hozzáférést, mert mindent ő akart nekem megmutatni saját kezűleg.
- Nos... akkor elindulunk kifelé, de előbb itt mindent összeszedünk... jó lesz majd eladni... most ezzel a fószerrel beszélni kell, íííígy ni, utána pedig elmegyünk a tradehouse-ba, ahol beszélni kell ezzel az alakkal is... oké, most fel a világítótoronyba, naccerű, azt ki kell rabolni.
Lelkesen mutogatta, hogy hogy kell növényt szedni, hogy hogy kell futni, lopakodni, ládákból dolgokat kirámolni stb. Ágáltam, hogy én akarom irányítani a saját karakteremet, de nem akarta kiengedni a kezéből a kontrollt sehogy sem...
Végül már hol nevettem, hol háborogtam, és játékos birkózásba meg csókolózásba torkollottunk (drága!!!), de nagyon nem fajulhattak el a dolgok, mert csak félig nyitott ajtó mellett vagyok hajlandó vele lenni a szobájában. Ezt a szabályt én hoztam, bár akkor Ő érdekesen nézett rám a szemüvege felett:
- Te elsősorban magadtól félsz, nem tőlem, ugye?
Mármint hogy én nem fogok bírni magammal, és zárt ajtó mögött esetleg rávetem magam és megerőszakolom. Hátt... éppenséggel lehet, hogy ettől félek, valóban. Mindenesetre jobb ezt megelőzni.
Utána elkísértem a zongoraórájára, és mondta, hogy holnap megmutatja nekem, hogy hogy szokás harcolni meg meghalni a játékban. Boldog volt és nevetett, hogy tetszett a játéka, mert egészen bezsongtam tőle, és holnap nagyon szeretném folytatni a kalandozást. "Fú, olyan jó látni, hogy örülsz" - mondta meghatottan.
Most már értem, hogyan lehet belezombulni a szgépes játékokba! Én is hajlamos vagyok rá, ez már biztos, csak az én nyamvadt gépemen maximum a pasziánsz fut.
