A szívderítő pénteki nap ez a mai, mely lezárja a Tanulás Idejét és utat nyit a Hétvégi Dorbézolásnak. Kajálda után természetesen fel Andrásékhoz, és folytattuk a Morrowindbe való bevezető oktatást.
Most már kitéptem a kezéből a billentyűzet irányítását, és saját kezűleg indultam el világot látni. Balmora felé igyekeztem (ez egy nagyobbacska város). Utazóbolhával is mehettem volna (ez a helyi jármű), de András tanácsára gyalogszerrel indultam el. Közben félig az Ő ölében ültem, az orrát a nyakamba fúrta, közben árgus szemmel figyelte tevékenységemet és vezényelt:
- Ne siess annyira. lemegy a fatigue-od. Ha lecsalinkázol az útról, rádugrik valami. Szedjél virágot, mert Balmorában küldetéshez kell majd. Az? Az egy barlang, tele banditával, én nem mennék be a helyedben... Most vigyázz, nemsokára ellenség!- ordította, és idegesen fészkelődött - készítsd a fegyódat!
Gyönyörű, lankás-virágos tájakon haladtam, mikor egyszer csak elém ugrott a semmiből egy undorító féreg, és pár másodperc alatt kiverte belőlem a lelket. A karim egy virnyogással szánalmasan elterült a kövezeten és úgy is maradt. Ünnepélyes fanfárhangok zendültek fel.
Ábrán a gyilkosom: kwama forager.
- Én megmondtam! Nem tetszett harcolni. F gombbal veszed elő a fegyvert. Nos, így hal meg az ember, de legalább ezt is láttad - mondta András elégedetten, és visszatöltötte a legutóbbi mentésemet.
- De hát ez csalás, úgy lenne igazságos, hogy ha meghalok, vége legyen az egész játéknak - méltatlankodtam. - Így nincs igazán tétje a dolognak.
Erre Ő mondott egy bölcset:
- Végleg kinyiffanni? De hát olyat nem játszik az ember. Olyat MEGÉL.
***
Úgy belemerültem a játékba, hogy ránk esteledett ott az Ő szobácskájában, és közben hazajött Anikó néni is. Bekukkantott hozzánk (ajtó félig nyitva, félreértések elkerülése végett): "Mit csináltok, gyerekek? Játszotok? És a lecke kész van?" - érdeklődött.
"Anya, PÉNTEK VAN!!!" - mordult rá András. Aztán mikor A. néni kihúzta a fejét és már nem látta, mindenféle orcákat vágott feléje.
Ezt viszont már nem tűrhettem.
- Hogy beszélsz már az anyáddal!?
- Mert folyton zaklat. Mindenbe beleüti az orrát.
- Istenem, ha nekem lenne olyan anyám, mint a tied, a tíz ujjamat megnyalnám örömömben!
Ő egy horkantást hallatott.
- Meg az apád... meg az egész lakásotok... A tévétek, a kocsitok, a könyveitek... A földhöz verném magam örömömben a helyedben, komolyan, nem fanyalognék itt össze-vissza!
Ő erre csak csüggedten vállat vont.
- Mégis, mi bajod? Miért nem tudsz örülni annak, amid van? Fogalmad sincs, milyen jó dolgod van! - méltatlankodtam. - Anyukád hótt kedves, meg apukád is, törődnek veled, szeretnek téged... Azt hiszed, ez olyan magától értetődő?
Ő nem szólt, csak nézett rám. Fájdalmat véltem kiolvasni a tekintetéből, amit nem tudtam hova tenni. Sokáig néztem a gyönyörű, mély szemébe bele. Aztán megszólalt:
- Én nem örülök semminek, csak neked.
- Nekem is örülj, meg az őseidnek is, meg aminek csak lehet! Annyi minden van, ami szép meg jó ebben a világban!
- Számomra nincs - mondta nagyon komolyan - nekem csak te vagy.
- Nem szereted az anyádat?
- Nem - nyilatkozta kis gondolkodás után.
- Az apádat sem?
- Nem.
- A tesóidat sem? - hüledeztem.
- Háát... aranyosak... néha... de őket sem igazán.
- Akkor kit szeretsz egyáltalán?
- Egyedül csak téged! - így Ő. - A többiekhez semmi közöm.
Puff neki.
- És magadat szereted? . kérdeztem óvatosan.
- Broáááf - fintorgott - Illetve: blöeeee. Nem, magamat sem szeretem, jobban mondva utálom. Én magamat egy gonosz, undorító gazembernek látom.
- De hát... ez nem normális... - hebegtem.
- Normális vagy sem, ez van. - mondta Ő csüggedten, aztán nehézkesen felállt: - Gyere ide az ablakhoz és nézz le.
Melléálltam, Ő átölelte a vállam, én meg engedelmesen néztem lefele. Van a flaszter meg a pénzváltó hosszú, alacsony tetője, ahol a macskák laknak...
- Ha meghaltál volna, ide ugrottam volna le, de azonnal, gondolkodás nélkül. Szétloccsant volna a fejem a tető szélén, aztán tovább estem volna, le az aszfaltra, és csak egy nagy zsírpacni maradt volna belőlem. Érted?
- Micsoda szörnyűség...
- Igen - mondta Ő - nekem nincs miért élnem, csak érted. Jobb, ha tisztában vagy ezzel.
