Ma anya kiküldte Évit meg Marit a piacra ezért-azért. Ők nagy vigyorogva jöttek haza, és azon felül, amit venniük kellett, hoztak egy zacskó dughagymát is. "Hát ez meg honnan?" - kérdé anya, és ők csak annyit mondtak: "Szereztük".

Tehát lopták.

Szép kis népség. De erre anya csak annyit mondott: "Szerezhetnétek egy kis vetőkrumplit is."

Erre apa előállt, kihúzta magát és ezt mondta:
"Ha lesz krumplink a kertben, akkor elszavalhatjuk:

Ocsmány kolorádóbogár
Krumpliföldön pusztítva jár.
Hátán csíkos takarója,
Amerika lobogója.
Telhetetlen, ocsmány féreg,
Jelentsd, hogyha észreveszed!"

Amikor odáig ért, hogy "Telhetetlen, ocsmány féreg", egyenesen Marira mutatott, mire mi szanaszéjjel dőltünk a nevetéstől.

A lopásrul: én egyszer loptam életemben, vízicsigát méghozzá egy állatkereskedésből. De ezt is megbántam. Séd Katival voltam, és ő úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Egyáltalán nem fogta fel poénnak, mire én is elszégyelltem magam. Másnap újra bementem a boltba, és a pulton hagytam 100 Ft-ot.

Még más aktualitás: a Laci nevű macskánknak valaki kivájta a fél szemét. De ez még nem elég: valamiért elkezdett kopaszodni erősen. Lassan alig van szőre. Szörnyen néz ki szegény. Mi a fene baja lehet? Most azon gondolkodok, hogy állatorvosnak megyek.

De ha már állatorvosnak, akkor miért nem  emberorvosnak?

Hogyisne. Hogy én élő emberekben matassak? Mi van, ha elrontom őket?

Végül is patológusnak, a hulláknak már úgyis mindegy.

Viszont a hulláktól meg nem kap az ember hálapénzt...

Hmmm, nehéz dolgok ezek.