Ez azon a baracktekervényes rekkenő nyáron volt. Vagyishát közvetlenül az előtte való két héten. Simon Sanyiról azt kell tudni, hogy együtt töltöttük sanyarú ifjúságunkat a Fűrészpor utcában, egyazon emeleten, egymással szemben lakott a két család.
Először megszülettem én, aztán Sanyi, aztán Tibi, az öcsém, gyors egymásutánban. Sanyi barátságos, békés gyerek volt, készségesen megmutogatta nekem a matchboxgyűjteményét, igaz, később rám uszította a szomszédék kutyáját, és biciklizés közben Tibit belelökte a tüskebokorba. Ennek ellenére elég kellemes emlékeim voltak róla. Azért csak emlékek, mert 9 évesek voltunk, mikor elváltak a szüleik és ők az anyjával Pestre költöztek.
Nos, amikor Lili néni Pesten kellő egzisztenciát alapított (magyarul kitúrta a saját testvéröccsét az anyai örökségből), eljött hozzánk dicsekedni. Hozta magával Sanyit is, Jézus Mária, mekkora darab gyerek lett belőle! Én egy kis szőkére emlékeztem, de most meg fekete volt, magas és kissé kövérkés.
Aztán anyáink kötényt kötöttek és rögtön nekiálltak sütni-főzni, Sanyit meg rámhagyták, hogy kezdjek vele valamit. Elmentünk hát sétálni a városba, ahol örvendezve fedezte fel a régi emlékezetes helyeket. Én meg belenéztem a szemébe, és - isten bizony nem tréfálok - rájöttem, hogy ez itt a másik öcsém, akit ezer éve nem láttam.
Ehem. Szóval két öcsém volt. Igen ám, de Sanyi másról sem tudott beszélni, mint elektronikáról és a számítógépről, és pár óra múlva már a pokolba kívántam. Végül Lili néni még elcipelte őt a Fűrészpor utcába Győző bácsihoz (a volt férjéhez és a Sanyi apjához), de természetesen nem a jóindulat vezérelte, hanem a rosszindulat.
Sanyiról az volt a benyomásom, hogy olyan, mint a gép. Kifejezéstelen volt az arca, ahogy az anyja parancsolgatott neki, és nem ám szívhez szóló módon, hanem úgy utasítgatta, mint valami kutyát, Sanyi meg ment gépiesen, és láttam rajta, hogy minden igyekezetével azon van, hogy ki ne húzza valahogy a gyufát. Zombi módjára viselte magát.
Namost itt meg kell jegyeznem, hogy abban a pillanatban, ahogy megszülettem a Fűrészpor utcában, és megláttam Lili nénit, ösztönös utálat alakult ki bennünk egymás iránt. Féltem tőle és ízléstelennek találtam a modorát, na meg a viselkedését. Apámnak sem tetszett, tehát nem valószínű, hogy Sanyival féltestvérek lennénk. Apa azt mondta, hogy Lilinek szúrós szeme van és nincs humora. Ez teljesen igaz megállapítás volt.
Nos, széles ecsetvonásokkal felvázoltam a körülményeinket Sanyiékkal, de aztán érdekes fejlemények jöttek, méghozzá azon a baracktekervényes nyáron. Sanyi meglátogatta az apját, és Lili néni a lelkére kötötte, hogy hozzánk is ugorjon be öt perces udvariassági látogatásra. Ebből két hét lett, utána mentünk apuval Félegyházára nagymamát ápolni, valamint részemről a Sanyi rettenetes társaságát kiheverni.
De erről majd a következő fejezetben.
