Másnap Sanyi jó reggel átjött, hogy megcsinálja a gyakorlatait meg a meditácioját. Igen, állapítottam meg, kedvelem Sanyit, de akkor lássam újra, amikor a hátam közepét. Alig vártam, hogy végre elhordja magát.
Borzasztó furcsa, fülledt, nyomott nyár volt akkoriban, sirokkó süvített az utcákon. Muszáj volt kimennem a városba sétálni, hogy megfürdessem a fejem a forró szélben. Úticélom az iskola volt, hogy ott jót húzzak a csapból. Na meg egyáltalán, kisétáljam magamból a feszültséget, amit a Sanyival való bajmolódás okozott.
Igen ám, de a Szappanos utcában ki jött szembe velem? Hát Ő!! Annyi időm sem volt, hogy beugorjak egy kapualjba. Ő a legteljesebb lelki nyugalommal és jó lelkiismerettel az ábrázatán állt meg velem szembe. Nyilvánvaló volt, hogy kiheverte a tegnapi dolgokat, és derűs kedélyállapotban invitált sétálni.
Az én agyam állapotát nehéz lenne ecsetelnem. A sirokkó, a zavar és még mit tudom én, mi ült az elmémen, mindenesetre értelmetlenül bámultam ki a fejemből. Sanyi türelmesen és derűsen várakozott.
Akkor megfordultam és elindultam vele sétálni. Abban a pillanatban felderült az ég, felragyogtak az ablakok, kizöldelltek a fák és frissitő ájer öntötte el a várost.
Puff neki. Éjjel 2-kor kerültem elő, végigbeszélgettük az időt, és nem tudom jobban megfogalmazni: csoda történt. Sanyiról lement az átok, egy kedves, barátságos, figyelmes egyénné változott egy este alatt. De csak velem. Másokkal ugyanolyan fura volt.
Sanyi úgy döntött, marad még pár napot, és ezt a pár napot végiglógtuk-sétáltuk. A törzshelyük a Mackó nevű vendéglátó-ipari egység volt, de lassacskán bejártuk az egész várost, továbbá indokolatlan röhögőgörcsöket kaptunk egymás poénjain. Tibi mogorván kullogott mögöttünk és utálkozott.
Mikor Sanyinak már muszáj volt hazamenni, és eljött a búcsú ideje, egy széket húzott maga alá és nem bírt klmenni az ajtónkon. Többször nekiveselkedett, de újra meg újra visszarogyott.
Mikor végleg elment, úgy éreztem, lefűrészelték rólam a másik felemet, és hullaszerelmes voltam - mert azt el is felejtettem közölni a nagyérdeművel, hogy Sanyi a világ legszebb legényembere.
