Néztél hõsünk sorsának elébe,
S netalántán arcodat
Érette a búnak könnye füröszté...
Sanyi meginvitált bennünket valami agykontrollos összejövetelre Pestre, amit valami vastepsiszerű épületben és 60 celziusz fokban tartottak. Nekem hirtelenjében nagyon megnőtt az érdeklődésem az ezotérikus dolgok után, most, hogy Sanyival újra összebarátkoztunk.
Reggel, mielőtt vonatra szálltunk, dühösen fésülködtem a tükör előtt, amíg szerteszét nem állt a hajam, mint a seprű, és amiről Tibi azt mondta, hogy kecskeszőke. Meg hogy én egész lényemben kecskére hasonlítok. Akárhogy is fésülködtem meg szépítkeztem, irtó rondának láttam magam, aki nem érdemli meg a Sanyi megtisztelő figyelmét. Amikor pedig már a hetedik ruhát próbáltam és hajítottam a sarokba, jóanyám nagy vigyorogva így szólott: "Kinek öltözködsz te ilyen bőszen?" Tibi is gonoszul vigyorgott.
Mindenesetre megérkeztünk abba a tepsiszerű sportcsarnokba, és a szemem ide-oda járt, mint a takács vetélője, hogy megpillantsam a szívszerelmemet, aki már beharangozta, hogy foglalt nekünk előkelő helyet.
Meg is pillantottam, és azonnal lehervadtam. Agyonmosott lila pólóban és valami iszonyú mustársárga térdnadrágban volt, amit nyilván az anyja varrt neki. Tehát nem akart imponálni a legkevésbé sem, eszébe se jutott, csak én hergeltem bele magam.
Végigunatkoztam az előadást, aztán hazabumliztunk az 50-es villamossal a Lili néni hajlékába. A banya már nyugovóra tért, és csak egy cetlit hagyott a konyhában: "Egyetek dinnyét!" Ezt meg is tettük, utána kupaktanácsot tartottunk a Sanyi szobájába. Tibinek ugyanis szöget ütött a fejében egy dolog, és azt meg kellett vitatni nyomban.
Sanyi hitt a reinkarnációban, a karmában meg ilyesmiben. Ezek az eszmék számomra teljesen idegenek voltak. Tibi viszont könnyebben felfogta, miről is szól a dolog. Tehát, ha jól értettem, az van, hogy ha az ember életében sok disznóságot követ el, megbűnhődik és valami alantas lénnyé születik újjá. Mint például svábbogárrá.
- És az miért baj? - kérdezte Tibi.
- Miért, te szeretnél svábbogárrá lenni? Undorító féreg.
- Miért ne? Túlélném az atomtámadást is, és a végén a svábbogarak fogják uralni a földet.
- Hömm, ez mondjuk igaz - vakarózott Sanyi.
- De még jobb, ha az ember kaviccsá születik újjá. Akkor se ennie, se innia nem kell, elvan, mint a befőtt, Egyáltalán, miért akarnak az emberek egyre fejlettebb lénnyé válni? Sokkal boldogabbak lennének, és az lenne az igazi jutalom, ha minél primitívebbek lennének és minél kevesebb szükségletük lenne. Mint a kavicsnak.
A fiúk még folytatták az eszmecserét, én meg elástam magam az ágyban. Pár óra múlva felébredtem, még mindig filozofáltak. Sanyi reggelre világnézetet váltott és nem hitt többé a reinkarnációban, mert belátta, hogy baromság. Na de akkor miben higgyen?
- Mittomén - montam mérgesen és sértetten, hogy egész idő alatt fütyült rám - van még egy csomó fajta világnézet, valamék csak passzol hozzád.
De ennek még később jött el az ideje.
