HTML

Ági, Anna, Dóra

Gimiben senyvedünk, bár Ági nemrég meghalt.

Friss topikok

  • Fedrőcz: @szsz2010: Hát igen, de engem már a 4 éves óvodai barátnőm is meg tudott vigasztalni, ha úgy érezt... (2011.03.07. 12:38) Endokrinológia
  • York Ketchikan: elképesztő az analógia ;) (2011.03.06. 20:51) Tervek a jövő tanévre
  • York Ketchikan: pfff. majdnem eltelt egy év [két hónap híja] hogy írt valamit, hát gondoltam csak ránézek, hogy mé... (2011.03.06. 20:50) Gyász
  • Fedrőcz: Eeee... khm... köszönöm... (2011.01.05. 02:52) A nagy érdeklődésre való tekintettel...
  • Seele: Mi újság felétek? Hogy halad a hódítási hadművelet? (2010.11.18. 08:34) Hát az az igazság,

Linkblog

A búcsú

2010.06.12. 01:08 :: Fedrőcz

Éjszaka az történt, hogy mindannyian szanaszéjjel elhevertünk a különféle fekhelyeken. A Gergőék háza emeletes, ő fent tért nyugovóra, illetve felment, és féltem, hogy elalszik itt nekem és nem tudok vele többet beszélni. Mi nagy többségünkben lent maradtunk, és anyám eléggé be volt már rúgva, és mindenáron neki akart látni, hogy levágja a hajam. Ezt nem engedtem neki.

Aztán leoltottuk a villanyt, és elcsendesedett a bagázs. Akkor megszólaltam: "Olyan nehéz a szívem." Akkor Laura is megszólalt: "Azt hiszem, mindannyiunknak nehéz a szíve." Ez volt az első őszinte mondata aznap.

A család lassan elcsendesedett és hortyogni kezdett. Én éberen füleltem és vártam. Nem létezik, hogy nem jön le többet. Hallottam, ahogy lehúzta a vécét, és lejött a lépcsőn. És kiültünk kettesben a verandára.

Ő tűnődve cigizett, én vártam. Álalában hiábavaló volt várni, hogy ő kezdeményez valamit. Arra gondoltam, hogy ez nem létezik, ez az ajándék az élettől, hányan is vagyunk itt? Tizenvalahány rokon. És én ülök vele éjszaka a verandán, nem más. Istenem, mi folyik itt? Félszeg, kevés beszédű ember lévén nehézkesen kommunikált, engem meg a bőgés fojtogatott.

Aztán megszólaltam, és tudományos stílusban közöltem vele, hogy kábé tíz ember van a szívemben, és ezek közt előkelő helyet foglal el ő. Ő komolyan bólintott, és azt mondta: "Reméltem is." Csodálkoztam, hogy ez számít neki még valamit is. Ki nem szarja le, hogy szereti az unokahúga, a halál küszöbén?

Szívta a cigit, én vártam. És akkor átadta az utolsó üzenetét. Elmondta, amit a kedvenc unokahúgának el akart mondani az utolsó találkozáskor.
- Rengeteg nővel csaltam meg Laurát - mondta Ő, és szomorúan elmosolyodott. Ugyanakkor bizonyos büszkeséggel. - A legtöbbnek a nevére sem emlékszek. Volt egy, akit csak "Egérkének" hívtunk. Mindent elmondtam Laurának. Mindig mindenkiről beszámoltam neki. Ő is nekem. Életem legnagyobb élménye volt, hogy Laurát megismerhettem.

Ezt mondta nekem a nagybátyám, és világos volt, hogy mit akart. Semmi egyebet nem akart, mint Laurának üzenni általam. Mondjam el neki, hogy... hogy... nem akartam belegondoloni, mit is üzent valójában.

Szerintem ezt üzente neki: "Te öltél meg, te disznó!"

Ugyanis Laura kezdte a megcsalósdit, méghozzá atyámmal.
 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aginaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr512075442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása