Ma fenn voltam Bridgetéknél a színház mögött közvetlenül laknak egy elég randa, sötét lakásban, ő egymás hegyén -hátán alszik a húgával egy ágyban, hát furcsa, megőrülnék, ha bárkivel egy ágyban kéne aludnom, mint egy halom kölyökmacska.
Na szóval. A Br. anyja úgy nézett rám, ahogy beléptem, mint a született baltás gyilkosra, mondom magamban, mi van már itt.
Nem kellett sokáig tűnödnöm. Ma értesültek róla, hogy Bridgetet áttették a débe. Kezdő németes osztály. Hogy mi folyik itt. Hogy Atyám miért nem tartotta be az adott szavát. Hogy miféle protekció ez. A br. anyja nagyon szigorú volt és rám támadt. Én nagyon megijedtem, és nagy bűntudatom volt. Én láttam, mit tepert Atyám a Br. érdekében, és tényleg próbálkozott, de tényleg erélytelen.
Utána lementünk Br-tel pár kört tenni, és megkérdeztem, hogy voltaképpen mi baja az osztályával és az osztályfőnökével. Ő azt mondta, hogy van egy klikk az osztály élén, orvoscsemetékből főleg, akik uralják az egész terepet, és kedvenc szórakozásuk, hogy tanítás után ott maradnak a teremben, lefognak és kínoznak egy nagy melák, csámpás fogú gyereket, égették a talpát gyufával meg ilyesmi, aki közben ordítozott, hogy "csak a tökömet ne, csak a tökömet ne!!!"
Hú, mondom, ez tényleg borzasztó, nálunk ez nem fordulhat elő.
De nem is ez a fő baj, mondta Bridget, hanem hogy ő itt soha az életben nem fog kiemelkedni és "karriert csinálni", mert a múltkori ismerkedési estre írt darabját sem méltányolták, hanem ellenkezőleg, ócsárolták. Pedig kitűnő kamaratragikomédia, méltó az iskola előtti előadásra.
Hú, mondom örömmel és mohón, kamaradarab? Ezt azonnal el kell olvasnom és véleményeznem! Úgyhogy megint felmentünk hozzájuk, és elolvastam...
Hát tényleg rossz, vacak darabot írt, az már igaz... de ezt nem lehet a pofájába mondani. Így hát csak hümmögtem. Se nem tragikus, se nem komikus volt, hanem vacak, semmilyen, stílustalan.
De a Br. öntudata hatalmas volt, és ezért irigylem. Micsoda magabiztosság. Én sose leszek ilyen. Egyszerűen biztos magában. Tudja, hogy ő valamire hivatott. "Mire?"- kérdeztem én. "Azt nem tudom. Valamire. De azt az ában soha a büdös életben nem fogom tudni elérni." "Na majd a dében" - mondom én vigasztalóan, de ő csak a száját biggyesztette.
- Én RÁD épülve akartam karriert csinálni a bében - mondta. - Te lettél volna az alap, ahonnan elrugaszkodok.
Milyen megtisztelő!!!!
