Két nadrágja van: egy totyakos kopott farmer meg egy totyakos, kopott sötét kordbársony. A farmernek fel van hajtva az alja, de így is sokszor beleér az utca porába. Kicsit kifelé rakja a lábát menet közben (én meg egy kicsit befelé).

Göndör haja és barna szeme van. A szájával mosolyogni szokott (rám). Meg a szemével, a szemüvegével is. Ő azt mondja, én szép vagyok, de ez súlyos tévedés, csak a legnagyobb elfogultság mondathatja vele. Anna szerint lopótökfejem van, és ez igaz. (Annának meg krumplifeje.)

András a szép!!! Nem tudja magáról. Azt hiszi, csak tévedésből szerettem bele. Pedig megdöglök, olyan gyönyörű. Mindig eláll a lélegzetem, amikor meglátom. A szeme olyan, mint a csillag. Broáááf, micsoda közhely. Pedig tényleg olyan. Hosszú szempillái vannak.

Mindig enyhe szívszélhűdést kapok, amikor meglátom Őt az utcán, ahogy támasztja az oszlopot az Alexandra előtt. Áááá, ne is fogyjon le, mert azonnal 77 csaj fog ugrani rá. Most is Őmiatta koptatom a billentyűzetemet, pedig pár órája váltunk el. Máris elvonási tüneteim vannak. Itt, konkrétan a gyomromban érzem.

Amikor Vele vagyok, akkor meg az a furcsa dolog történik, hogy úgy érzem, Ő még szánalmasabban odáig van értem, mint én Őérte, és meg kell mondjam, hogy ez zavar. Nehogymá Ő szenvedjen miattam! Ő az értékes ember, nem én. Miféle hülyeség az, hogy Ő itt szenved utánam meg miattam, legszívesebben ráförmednék, hogy ez így nem illendő, térjen már magához, elvesztette az ítélőképességét, és valami hulladékszerű izét (azaz engem) magasztal fel mértéktelenül.

Eleve: Ő fiú én meg lány vagyok, és egyértelmű, hogy a fiúk a Teremtés Koronái.
Másodszor: Ő nagyon okos, én meg... hát...
Harmadszor: Ő gyönyörű, én meg vacak külsejű vagyok.

Úgyhogy nagyon zavaró, hogy így odáig van értem, és valahogy nem tudom ebben überelni, ahogy illene. Majd figyelmeztetem már, hogy tartsa a mértéket. ÉÉÉÉn akarok rajongani Őérte és kész!!! Ezt úgy nem lehet rendesen csinálni, ha Ő rajong értem, mert így Ő megalázza magát (ok nélkül).

Már mióta Ő a fő téma a naplómban. Mindig is úgy vágytam Őróla írni, hogy aki csak olvassa, az beleszeressen, de ha beleszeret bárki is, azt azonnal lepuffantom.