Másnap már jól megacélozva jelentem meg az iskolában és ültem be mellé a padba. Ő vörös lett az örömtől, és "drágámnak" nevezett, persze suttogva, hogy ne keltsünk nagy feltűnést.
Nos, tehát fizikaóra elején kitéptem egy darabot a tankönyvből, és lefirkáltam: "Nem akarok tovább veled járni".
Ő sokkot kapott, köpni-nyelni sem tudott, aztán elbőgte magát, és így kellett kivonulnia a táblához felelni világ csúfjára.
Annyira kikészült, hogy egész nap csak gubbasztott a padban, és betemette a fejét a karjával. Én nagyon megrémültem, hogy tönkresilányítom szegény gyereket, és már délután visszakoztam. Bocsánat, hülyeségeket beszéltem, persze, hogy akarok vele járni. Délután már összekapaszkodva imbolyogtunk újra, az volt a benyomásom, hogy KÉTSÉGBEESETTEN kapaszkodtunk egymásba. De Ő még azért egész nap nagyon szomorú volt, és a végén vett nekem egy vörös rózsát, de mielőtt átnyújtotta, akkurátusan leszedte róla a tüskéket.
SOHA nem fogom elhagyni, ha beledöglök se, nem csinálok ilyet vele mégegyszer!
Tragédia
2011.03.06. 21:46 :: Fedrőcz
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://aginaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr252716788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
