Míg el nem kezdődik az iskola, hasznossá kéne tenni magam a kertben. De olyan száraz a föld, hogy reménytelen.
Bementünk hatan a városba, a változatosság kedvéért. Megfigyeltem, hogy minél többen vagyunk egy csoportban, annál lassabban haladunk. Kirakatokat nézegettünk és csorgattuk a nyálunkat. Néha, ha olyan kedvünk van, libasorban haladunk, elöl a legnagyobb, hátul egyre kisebbek, és olyankor megnevettetjük az embereket. De ma csak ténferegtünk.
Áhh, de bénán írok. Itt van előttem az üres papír, vagy mi ez, és nem jönnek a gondolatok. Vajon nem tudok fogalmazni, vagy egész egyszerűen nem történt semmi érdemleges ma? Vagy csak fáradt és kedvetlen vagyok?
Hazaérkezésünk után annyira szédültem az éhségtől, hogy meghúztam a kamrában az étolajos üveget, aztán hányingerem lett.
