A gimnázium egy vastag falú, régi, impozáns épület, ami a főutcán áll. Mellette áll az általános iskola, ami korántsem ilyen impozáns, hanem az az egyenkocka, sokablakos, modern épület. Nem kocka, téglatest. Közös az udvaruk, és nagyszünetekben elvegyültek a Kisadysok meg a Nagyadysok.
Mi az általánosban félelemmel vegyes tisztelettel öveztük a gimnazistákat, akik meg lenézték a pisiseket. De ez mindig is így volt, hetedikben felnéztünk a nyolcadikosokra, alsóban a felsősökre, és óvodában kiscsoportban a középső csoportosokra.
Most meg majd biztos az lesz, hogy az elsős gimisek fel fognak nézni a másodikosokra és így tovább.
De a fél általános iskolai osztály egyenesen át fog jönni a gimis osztályba, úgy, ahogy van. Sokakkal már óvodába is együtt jártam. Nem mintha bárkivel is szorosabban barátkoztam volna az általánosból Séd Katin kívül. Az nagyon jó lesz, hogy ő is velem lesz az új osztályban, nem leszek magányos (annyira.) Vagyis dehogynem, mert Kati hóttunalom. Már az általánosban le szerettem volna vakarni magamról, és a Kun Andrea barátságát szerettem volna elnyerni, de ő Szatmári Andreán lógott, amit nem értettem, mert az egy... hm...bunkó volt.
Na mindegy. Szóval marad Kati, és ez egyelőre megteszi. Lesz kivel párban lenni tornaórákon.
