Ma délelőtt - míg az eresz alatt (tornác árnyékában) krumplit pucoltunk, befordult egy bazi nagy teherautó az udvarunkra, és némely rakodóemberek leszállítottak róla 3 db emeletes ágyat.
Mi azonnal otthagytunk krumplit és pucolást, és ujjongva körbevettük az adományt. Kiderült, hogy apa szerezte őket, mert az egyik régi munkatársa lomtalanítást tartott a bükki nyaralójában, és onnan származnak.
A matracok erős penészszagot árasztottak; ezeket kitettük a napra. Semmi nem lehet tökéletes. Anya azt mondta, hogy el kéne tüzelni az összeset (a matracokat). Viszont a régik még ócskábbak.
Ha egyszer gazdag leszek, első dolgom lesz venni egy 90x200-as szivacsmatracot.
Most fent ülök az emeletes ágy emeletén, és itt is fogok maradni. Megegyeztem Annával, hogy itt fent lesz az én nyoszolyám, mert így ölemben a billentyűzettel legalább senki nem lát bele a naplómba.
Ma elkezdtem tanulni az elsős kémiát az Anna tavalyi könyvéből. Ugyanis azt mondta, őt ez szívatta meg a legjobban. Ahogy a kezembe vettem a könyvet, erős szívdobogást éreztem. Mintha az életem múlna azon, hogy meg tudom-e érteni a leckét. Ha nem, nem vagyok méltó a gimnáziumi létre.
