Ma jó nap volt! Némelyik nap hilarious.
Francián a tanár azt mondta az elöl ülő fiúknak: "Ne rövidgatyába gyertek már iskolába, hadd ne kelljen néznem azt a ronda szőrös lábatokat!"
Mire dőltünk a nevetéstől.
Amúgy megfigyeltem, hogy ősszel meg tavasszal az emberek össze-vissza öltözködnek, az osztályban is voltak, akik sortban meg pólóban érkeztek, mások meg hosszúnadrágban és dzsekiben.
A francia- meg angolóra azért is jó, mert csak fél osztály van (és úgy veszem észre, pont a szimpatikusabbik fele), valamint nem érvényes a hivatalos ülésrend, úgyhogy Katival ülünk megint.
Úgy látom, a csütörtökök lesznek még húzósak. A péntek viszont nevetségesen könnyű nap lesz.
De most van egy nagy gondom. Nagyszünet végén Havas András becammogott, és átnyújtott egy szalvétán egy Rákóczi túróst, és éppen tiltakozni akartam, de rögtön be is jött a tanár, és nem tudtam mondani semmit.
Phű, de kínos, ennek véget kell vetni valahogy... Nehogy már úgy érezze, KÖTELESSÉGE engem etetni...! Nagyon ciki...
Ja, amúgy reggel matekból ő felelt. Eléggé izzadt ott a táblánál, de ötöst kapott. Megkérdeztem tőle, hogy sokat tanult-e rá tegnap. "Á, semmit." - mondta ő. - Elvégre ez még csak a tavalyi ismétlés."
Szóval másoknál így megy ez?!
Tanítás után nagy örömmel szabadultam ki az iskolából (börtönéből szabadult sas lelkem)...Mivel holnap laza nap lesz, otthon kártyapartit indítványoztam. Összetoltuk a két asztalt és svindlit meg "Aki pirosat tesz"-t játszottunk és sokat nevettünk. De jó, hogy végre nem nyomasztott a tanulnivaló!
Estére kelkáposzta-főzelék volt. Remélem, így, kötőjellel kell írni.
A kicsik hoztak egy macskát a házhoz. Kapták a szomszédtól. Cirminek neveztük el, pedig fekete-fehér foltos. De nagyon jó fej jószágnak látszik.
