Tegnap este 8-ig tanultam. 8 után nem tudok. A történelmet megpróbáltam szó szerint bemagolni. Attól tartok, hogy ha kimarad egy szó, abba bele fog kötni az oszifő. Nagyon kukacos.

A magyartanárban az a jó, hogy verset úgy olvas fel, mint más az időjárásjelentést. Nagyon tetszik ez a stílus. Nem mintha érdekelne az egész, főleg nem az ókori irodalom.

Az angol, az igen, azt szeretem! Persze már tanultunk általánosban is valamicskét.

Történelem előtt megint halálra váltan kuksoltam a padban. Ugyanis észrevettem, hogy az ofő szadista IS. Élvezettel kínozza és szégyeníti meg a felelőt. Még nem állok rá készen, hogy leégessen az osztály előtt.

Matekból nem én feleltem, hanem az egész osztály röpdogát írt a halmazokból. Egy hiba egy jegy levonás lesz. "Akkor lesz, aki mínusz 5-öst fog kapni?" - kérdezte Reszler Tamás, szünetben, bele a levegőbe, mert Mucsival még ő sem mer szemtelenkedni.

Fizika: a tanárnő szép, okos, ügyes, talpraesett. De nagy ellenállást érzek a fejemben a fizika iránt. Ki és milyen alapon állít oda nekem egy képletet a könyvbe? Mikor láttam én azt a kísérletet? Majd azt hiszem el, amit a szememmel látok.

Nade!!! Jött a nagyszünet, és András elbattyogott. Jaj - gondoltam. Persze megint hozott. Rácsos linzert. Még arra is ügyel, hogy ne mindig ugyanazt hozzon. (!) Úgyhogy cetlit írtam neki, hogy jövő szünetben jöjjön le velem az udvarra, mert beszélni szeretnék vele.

Le is cammogott velem, és ott kézzel-lábbal igyekeztem vele megértetni, hogy ez az egész nagyon kínos nekem, és biztos neki is, hogy udvariasságból elkezdte ezt az egészet, de már biztos neki is ciki és terhes, és nyugodtan hagyja abba, NEM VÁROM EL, értse meg... Derült nyugalommal hallgatta, ahogy magyarázkodok, gesztikulálok stb., és minden lepergett róla.

- Nem kényszerből hozom. - mosolygott.
- Hát?
- Örömmel.

Csak álltam és bámultam rá. Ő meg vissza.
- Nyitva maradt a szád - rötyögött.

Aztán felballagott a terembe, én meg ott maradtam csak néztem utána, ahogy a hervadtsaláta-zöld pólóban rengő pocakja és a hatalmas ülepe eltűnik a fordulóban.

De aztán be is csengettek, és is felmentem.

***

Hazafele azon gondolkoztam, hogy vajon udvariasságból mondta-e, hogy örömmel hozza? Bárcsak komolyan mondta volna...!

Aztán arra gondoltam, hogy elég szánalmas vagyok, hogy odáig süllyedtem, hogy már a H.A. szimpátiája után sóvárgok.