A hétvégémet elrontotta a fogalmazvány, amit írni kell. Gabi bezzeg megkímélt bennünket ilyen hülyeségektől.
Fel-alá jártam a kertben és gondolkoztam, hátha jön ihlet, közben zavagás tört ki, mert apa azt mondta, hogy "azt a rohadt kismacskát" nem tűri tovább a házban, mert állandóan ki kell neki nyitogatni a bejárati ajtót, hogy kimenjen a dolgát végezni az udvarra, meg játszani, aztán pár perc múlva meg be akar menni, aztán megint ki.
A vége az lett, hogy apa dühében fogta és leemelte az ajtót. Azt hittem, szétveri vele a környezetet, de ő ehelyett felfektette a bakra (az ajtót), mondván, hogy rájött a megoldásra. Kivág egy darabot lent, és zsanérral (vagy zsaluval, nemtom) visszailleszti, a macska meg azon járkálhat ki-be, mint egy csapóajtón. Némi betanítás után.
Úgyhogy Apa ott fúrt-faragott fél napon át a ház előtt, Valinak meg újabban az a mániája, hogy jógázik: fog egy darab polifoamot és kitelepszik vele a kert végébe. Hogy neki a gyakorlatozáshoz csend és béke kell. Höhöhö. Engem is eltanácsolt a fenébe, hogy ne zavarjak bele a járkálásommal az aurába. Ez most már mindennek a teteje. Ha nagy leszek és gazdag, veszek magamnak egy lakatlan szigetet.
Apám hirtelen haragú ember, de az biztos, hogy gyakorlati dolgokban ügyes. De amúgy nem nagyon foglalkozik velünk, csak úgy nagyjából koordinál minket, Sokszor el van tűnve ide-oda, mondván, hogy dolgozik. Elég titokzatos dolog ez.
Anyám meg általában savanyú arccal házimunkát végez, bár néha meglepő humor tör fel belőle. Sokat veszekszik velünk, és úgy néz ránk, mint aki feltételezi, hogy juszt se, csak azért se akarunk segíteni neki. És minthogy már előre behergeli magát, máris úgy szól hozzánk, és persze, hogy mi is OLYAN pofát vágunk, és a hangulat egyből el van rontva
Valamiért mintha örökké meg lenne sértődve.
Bocsánat, nem mi akartunk megszületni! Én főleg nem.
De kiről írjak, mint "barátom"? Ki kéne találni valakit, de nem vagyok én irodalmár, hogy össze-vissza képzelegjek.
Most megint zsivaj és turbulencia van, Mari, Évi és Juli a macskát akarják jobb belátásra téríteni, hogy a csapóajtón át közlekedjen, de olyan ostoba szegény, nem érti a dolgot. Viszont egyre több ember guggol és tüsténkedik az ajtóban, és most egy hang szól, hogy. "Mi a zistent csináltok itt, hogy keresztül kell esni bennetek? Ja, már megint az a DÖG!!!"
