Reggel töresz: megúsztam a felelést.
Utána matek.
Tegnap az estém pocsék volt, mert az egyik feladat levezetésébe félúton beletörött a bicskám, és nagyon aggódtam, hogy felszólít a tanár, vagy egyáltalán, hogy ellenőrzi a házikat. Az a szokása Mucsinak, hogy óra elején kinyittatja velünk a füzeteket, körbesétál, és minden füzetbe beletekint, hogy kész van-e a házi. Némelyeket alaposabban is ellenőriz. Ha hibát talál, kihívja az illetőt a táblához, megcsináltatja vele mégegyszer, és ha ott sem tudja, egyes.
Tényleg rosszul is nézhettem ki, mert matekóra előtt Havas András aggodalommal megkérdezte: "Mi baj?" Mondtam neki, hogy az egyik feladatot nem tudtam megcsinálni. Belepislantott a füzetembe. "Aha, látom, hol rontottad el" - mondta úgy 2 mp múlva, és gyorsan kijavította. Még épp be tudta fejezni, mielőtt Mucsi belépett.
Megmentette az életemet! Ugyan nem nézte meg Mucsi a házikat, de akkor is.
Nőttön nő iránta a tiszteletem.
A Látó Sanya óráin botrányos, hogy mi folyik: a népek ordítoznak, felpattannak, csoportosulnak, locsognak, olvasnak, hajigálnak stb.
Ja, ma is volt sütemény. Édes, finom.
Most tanulás után vagyok, ahogy felemelem az orrom a könyveimből, az egész világ ronda, szürke és kedvetlen, elneveztem ezt az állapotot "tanulás utáni lelkinyavalyának". Minden nap este 6-7 körül tör rám, és kb. 8-ra lecseng.
