Ma Krajczárék hívtak minket át ebédelni, akik a baloldali szomszédaink óriási telekkel, kutyafalkával, disznókkal, nyulakkal, csirkékkel, macskákkal stb. Van szőlőlugasuk is (az egyetlen szép dolog a portán)... Mi van még náluk? Más nincs. Egy üres galambdúc is van.
Krajczár bratya egy kopasz, fogatlan vénember, kb. 70 éves, félig vak, mert biztos sok rosszféle alkoholt ivott életében. Krajczár nyónya is kb. 70 éves, de meglepően fiatalos ahhoz képest, hogy csont alkoholista. Mindenkit szájon csókol, az a szokása.
Nem Krajczár nyónyától szerettem volna kapni az első csókot!!!
Undormány az egész, ami ott van. Rengeteg bolha lakik náluk. Kár volt betenni a lábunkat, mert ránkugrott egyből százezer. Minden ragadt a kosztól, a kis putri vizes és sötét... borzasztó.
Krajczár bratya máris arra feni a fogát, hogy majd a Kati lakodalmán jól leissza magát.
Székelykáposzta volt, amit befaltam, nem érdekelt, mit tettek bele, jó volt. A girhes macskákat is megetettem az asztal alatt. Van két szoptatós macska a kamrában, a kölykök átjárnak egyiktől a másikig szopni, nem különböztették meg a saját anyjukat. Kr. nyónya nagyon ajánlgatta nekünk: "Tessék, édes, vigyetek belőlük ötöt-hatot!"
Krajczár nyónya folyton el-eltűnt a spájzban, és magához vett egy kis bort. Az ebéd végére tökrészeg volt és össze-vissza beszélt. Mivel jól nevelt népek vagyunk, udvariasan hallgattuk és bólogattunk.
"Na, ide se jövök többet" - mondtuk otthon egyöntetűen. De sajnos meg vagyunk hívva disznótorba jövő héten. Semmiképpen nem megyek!!!
A múltkor Cirmi kedvéért (meg a család kedvéért) beszereztünk bolhaport, Krajczárék után bebolhaporoztuk magunkat, szállt mindenfele, köhögtünk, tüsszögtünk, csapkodtunk. Anna azt mondta, az egyetlen megfelelő bolhairtás itt az lenne, ha felgyújtanánk a Krajczárék portáját, és sóval behintenénk a helyét.
A székelykáposzta annyiból volt nagyon jó, hogy tartósan elverte az éhségemet, annyiban meg nagyon rossz, hogy erős lelki indulatokat gerjesztett, mivel sok energiát nyertem általa - a szenvedésre (is). Csak hevertem az ágyamon a fülhallgatós magnóval, és órákig zenét hallgattam. Őrá gondoltam. Miért nem tudom az email-címét?! Habár ha tudnám, el se tudnék mozdulni a gép elől, annyira várnám, hogy ír-e.
