Cirmit egy napja nem láttuk. Ma reggel már sokan, sokfelé keresték, megnéztük az utat is, nincs-e ott rajta kivasalva. Aztán odahaza kerestük a házban, és hívogattuk, de nem jelentkezett. A kicsik annyira be voltak sózva, hogy végül apa is nagy keservesen feltápászkodott és a keresésére indult. "Cic! cic!" De nem volt sehol.
Aztán apa gondolt egyet és felemelte az ágyat, ahol ők alszanak anyával, és Cirmi ott volt benne, törött nyakkal, mert rácsukták az ágyneműtartót! Halott volt és merev.
Keserves sírás-rívást rendeztünk (én is). Apa nagyon szabadkozott, és mondta, hogy este, mikor lecsukta az ágyat, hallotta is, hogy valami reccsen, de nem gondolt semmi rosszra... De erre még nagyobb lett az üvöltés és a gyász. Apa annyira felhergelte magát a saját bűne miatt, hogy megígérte, hogy most azonnal átmegy Krajczárékhoz és hoz két újabbat. "Cirmit nem pótolja senki! - bőgtek a kicsik. - De azért hozzál!"
Délelőtt szép sírt ástunk neki és eltemettük egy kartondobozban. Keresztet is ácsoltunk neki. Apa meg már jött is, és hozott a nyakánál fogva
- egy kis fekete-fehér foltost (mondván, hogy olyan beteg, taknyos és elesett, hogy nem bírta otthagyni),
- meg egy kis klasszikus cirmost.
Ezek mind a megboldogult Cirmi testvérei vagy unokatestvérei. A fekete-fehér foltosat Nácinak, a cirmosat Cilinek neveztük el (mindkettő fiú). Náci azért lett Náci, mert "minálunk a szülőfalumban minden második macskát Nácinak hívtak" (mondta apa).
Amúgy ez az Ignác becézése.
Csináltunk újabb bolhairtást. Aztán megetettük őket parizerrel.
Apa, a macskákhoz: "Ne egyétek meg a héját, mert luftballont fogtok fingani!"
Nagyon furcsa volt, hogy majd meghaltunk délelőtt a gyásztól, de amikor eltemettük Cirmit, és megadtuk neki az illendő kegyeletet, azonnal megvigasztalódtunk és elfelejtkeztünk a minket ért veszteségről. Remélem, azért egy emberi élet valamivel többet ér...
Ma apa vett egy lottószelvényt, és a következőképpen töltötte ki: 1,2,3,4,5. Erre felzúdulás tört ki, hogy ez így tökéletesen hülyeség. Anya is nagyon csúnyán nézett ki a fejéből. "Mi a baj? - kérdezte apa - ugyanakkora esély van rá, mint bármi másra. Nem tanultatok matematikát?"
Aztán előszedett a zsebéből még egy lottószelvényt, és rezzenéstelen arccal beikszelt egymás alatt 5 db számot. Megint csak hörgés volt a család részéről.
De, akárhogy gondolkozok, igaza van. Majd megkérdezem Andrástól, hogy tényleg jól gondolom-e. Csak azt nem értem, apa honnan tud ilyeneket, amikor érettségije sincs.
Istenem, még 4 nap van ebből a rühes szünidőből!
