Fizikán Krakk Éva valamiért vidáman az emberek közti távolságot kezdte taglalni, hogy mi a szokásos távolság két ember közt az arab kultúrában, mi Európában, mi közeli ismerősöknél, mindezt méterben/centiméterben kifejezve. Erre Reszler Tamás nagy hangon megkérdezte:
- És ha negatív távolság van két ember közt...?
Andrással hirtelen nagyon összemosolyogtunk! Aztán újra szanaszéjjel néztünk...
Hm.
Hát ez amúgy már nevetséges/siralmas. Mán megint ott ácsorgott órák után a radiátornál! Erre én is kénytelen voltam leülni a rajzterem elé. De Fellegi Rita a céből is ott várt az előtérben, ő bezzeg belém akart karolni és elvinni magával a kajáldába, "kísérjem el", de csak némán intettem az állammal András felé, hogy nem, nem érek rá. Erre roppant gúnyosan és türelmetlenül reagált, inkább nem is írom le, sőt oda akart menni Andráshoz, hogy valami elmés, rosszindulatú dolgot mondjon neki, és akkor visszahúztam (Ritát) az egyenruhájánál fogva, és akkor majdnem összeverekedtünk. Ő élvezte, én nem. Aztán Rita azt mondta, felsőbbrendű stílusban, hogy leshetem, mikor fog ő engem megvárni mégegyszer, továbbá azt is közölte, gonoszul vigyorogva, hogy "várjad csak tovább azt a selejtes faszit".
Ez utóbbit igen nagy, zengzetes hangon mondta, csudálkoznék, ha András nem hallotta volna. Aztán Rita előkelő fejtartással elvonult.
Andrással már majdnem ránk homályosodott az alkonyat, mikor felálltam és kivánszorogtam. Nem jött utánam, pedig még az utcán is nagyon lassan mentem, hogy hátha. Egész végig a busz fele a nyomorult Vasút utcán a Nagyon fáj c. vers járt a fejemben.
Most már elegem van!!!
Az csak a látszat, hogy én hazamegyek, csak a testem megy haza, a lelkem egész nap vele ül a padban. Még akkor is, ha nem szól. Láncfűrésszel se választhatnak többet tőle el soha. Lehet, hogy ő ezt még nem tudja, de én már igen.
Most este viszont eszembe jutott valami. Ő mindig akkor volt elemében, amikor segítségre szorultam. Matekházi, sütemény, ilyenek. Mi lenne, ha korrepetálást kérnék tőle matekból, órák után? Fel tudom tételezni róla, hogy segítene. Esetleg felmehetnék hozzá, és esetleg újra szóba elegyednénk... hogy figyelni tudnék a matekra, azt nem tudom elképzelni magamról, pedig az sem ártana, a témazáró miatt. De az most mellékes.
