az még csak-csak elmenne, láttam én már igazi parasztembert, a régi tanyaszomszédunk, aki a közeli nyárfásban éldegélt és régen juhász volt a Hortobágyon. Őrá tisztelettel néztem. Amikor józan volt, egyszerű, keresetlen böcsesség sugárzott belőle. És ízesen beszélt. Valahogy úgy, mint a Légy jó mindhaláligban. Pl. "miért" helyett úgy mondta, hogy "mír", meg ló helyett, hogy "lú", ződ helyett meg: "zűd".
Jut eszembe, lehet, hogy az utolsó igazi magyar paraszt bujkál a régi tanyánk mellett a nyárfásban, és fel kéne kutatni hagyományőrző csoportoknak, és vitrinben kiállítani.
De mi még csak igazi parasztok se vagyunk, hanem olyan panelprolifélék, csak nem panelben élünk, hanem a falu szélén egy viskóban. Szedett-vedett népség vagyunk. Szégyellem Őelőtte a családomat! De már készülődök rá, hogy egy nagy sóhajtás keretében kijöjjön belőlem irántuk az összes panasz, ami felhalmozódott az idő során, és beleömlesszem az Ő fülébe.
