A helyzet súlyosabb, mint gondoltuk. A szülei beszéltek a Bagollyal. Ő elmondta nekik, hogy Andrástól sokat várnak az iskolában, mert "kivételes képességű" gyerek, minimális erőfeszítéssel kitűnő lehetne, de mostanában ezt a minimális erőfeszítést sem teszi meg, és jobb lesz szigorúbban fogni.
Sőt azt is felajánlotta az ofő, hogy kivételesen őneki megengedik, hogy átmehet matektagozatra vagy bárhova, ahova csak óhajt, bár a Bagoly nagyon nem szívesen engedné ki a kezéből. De mindennel elő kellene segíteni az Ő tanulmányi előmenetelét.
Krakk Évánál is jártak a szülei, ő is hasonlóan nyilatkozott.
Engem is lekádereztek a szülei az ofőnél, és ő mondta rólam, hogy "rendes, komoly lány" vagyok. (nohát, nohát).
***
Na jó, szóval ez túlzás. Nekem egy zseni a vőlegényem?!? Arra a lehetőségre, hogy átmegy másik osztályba vagy akár iskolába... kétségbeestem.
Még csak ez hiányzott. Egy zseni. Vagy valami hasonló. Ha tudtam volna, nem nyúlok hozzá...! De már késő. És most Ő azt képzeli, hogy én Hozzá méltó vagyok, és ki fog derülni, hogy maximum középszerű vok, minden téren, és el fog hagyni...!!!! Előbb-utóbb. Majd észreveszi, és kiábrándul. Máris látom előre.
Ma egyébként arról beszélgettünk, hogy melyik mesére emlékeztet a történetünk. Ő ragaszkodott hozzá, hogy a Szépség és a szörnyetegre (mármint hogy én lennék a szépség, ő a szörnyeteg), de szerintem sokkal inkább a Hamupipőkére. Erre Ő belefúrta az orrát a hajamba, és aszonta, hogy valóban, enyhén füstszagom van, mint aki tényleg a hamuban ül odahaza, de nagyon finom illat, és Ő teljesen odáig van érte.
Én meg szégyenkeztem, hogy hát igen, a kályhánk az füstöl. Azt pedig nem mondtam el neki (egyelőre), hogy apánk hajnali három fele felhúzza magának az ébresztőórát, és körbejár megrakni az összes kályhát a házban, nyögve és szitkozódva, hogy "ránk ne hűljön a bűr" reggelre... És ahogy nyitogatja a piszkavassal a kályha tetejét, kitódul a füst és megüli a szobát.
De majd elmondom neki előbb-utóbb.
Egyébként szerintem apám meg anyám is úgy van vele, hogy minél hamarabb kerüljek el a házból, ne pusztítsam a kenyeret, menjek kollégiumba vagy férjhez, bánják is ők. Nagyon örülnek annak is, hogy Katit "nemsokára elviszi innen a fene".
