Ma este bezörgettek Pávás Kiss Jánosék, hogy nem-e a mi macskánk van-e a kanyar mögött kivasalva, véres húscafatok formájában.
De igen. Cili volt az.
Én meg se mertem nézni, Apa elásta egy oregoni hamisciprus tövébe. Laci egyedül maradt.
Azonnal sírva-ríva levelet írtam Andrásnak, aki ezzel vigasztalt: "Drágám, holnap megpróbálunk horgászni neked egyet a tetőről."
???
Kiderült, hogy az ablakuk alatt levő lapostetőn lakik egy pár macska, meg egy tetem is egész évben ott oszladozott. Egy nagy ecetfán (bálványfán) másznak fel, és ott élik világukat. Novemberben született egy eresztés. Az alattuk lakó úgy jutott macskához, hogy kötélen leeresztett egy kalitkát, benne parizerrel, és mikor bemászott az egyik kismacska, gyorsan felhúzta. És van még néhány testvére.
Krajczáréktól már kifogyott a készlet, megdöglöttek, elkóboroltak, onnan nem tudunk beszerezni.
András saját keze által fogott macskánk lesz, úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem világára.
