Ma utólag átadta nekem az ajándékait: egy Országfoglalós társasjátékot, és a Bohéméletet, pendrájvon. Ó, istenem, jobbat nem is adhatott volna... Én pedig egy méregdrága vörös rózsát adtam neki. Őneki vettem egyedül ajándékot az idén.
Beszélgettünk a karácsonyról is.
Ő azt mondta, hogy ő az egészet, úgy, ahogy van, nem szereti, mert eleve, ők zsidók, akkor minek kell megülni a karácsonyt?! És nagyobb felhajtást csapnak körülötte, mint a keresztények. És ráadásul ateisták, az egész család, közel s távol. Azt mondta, ő csakazértis meg fogja majd tartani a hanukát felnőtt korában, és, ugye, nem fogom bánni? Én erre lelkesen mondtam, hogy minden ünnepet megtartok majd vele, amit csak óhajt, még a muzulmánokat is, de azt mondta, arra nem tart igényt.
Macskaügy: aszonta, kiadta bérmunkába a húgainak a horgászatot, akik lelkesen végzik azt. Eddig nem sikerült, mert mindig az anyamacska ment be és ette meg a csalit (véres hurka). Most már a lányok maguknak is akarnak fogni egyet, és ennek érdekében lobbiznak, hogy deee, deee, nekik is KELL. Az anyja a haját tépi, hogy úgyse fogják majd takarítani az almot, és neki kell majd azt is csinálni, meg az összes bútorát szét fogja tépni, és majd kárpitoztathatja át.
Khm. Ez is tőlem eredeztethető, ez a balhé.
Aztán mondtam, hogy beszélni szeretnék a fejével, nagyon komolyan, és beültünk a művházba a társalgóba. Ott pedig közöltem Vele, hogy felejtse el a további ágyjeleneteket, mert soha az életbe 18 éves koromig én nem megyek vele ágyba, de még fel se megyek a lakásukba.
Ő (mogorván):- Most az anyámtól ijedtél meg ennyire?
Én: - Igen, tőle.
Ő: - Nem kellene.
Én: - De igenis kellene.
Ő (gondolkozik, gondolkozik): - És ha mondjuk kimennénk a nyaralónkba délutánonként? Ha megszerezném a kulcsot?
Én (dühösen): - NEM!!! Fogd már fel, hogy nem!
Ő erre csak nézett maga elé és összepréselte a száját. "A jót könnyű megszokni" - mormogta az orra alá. Én erre annyit mondtam neki, hogy ha nem tudja kibírni ezután, akkor szerezzen be egy guminőt, mint Bad Bandi, de felfogta már, hogy mi forog kockán?
- Vagy már akkor nem is tudsz szeretni, ha többet nem izélünk?
- Nem erről van szó!
De hogy miről van szó, azt nem fejtette ki, ehelyett sóhajtva és nyögve feltápászkodtunk, és jártunk egy kört a művház belsejében. Ennek során megláttam, hogy holnapután a Hairt adják a kamarateremben, és indítványoztam, hogy menjünk moziba. Aztán megnéztem a jegyárakat, és úgy döntöttem, mégse menjünk moziba. De Ő akkor aszonta, hogy dehogynem megyünk, majd ő fizeti. Elég dacos és mogorva stílusban mondta ezt, és rögtön bűntudatom támadt, a fene tudja, mitől.
Akkor megint elkezdtem Őt izélgetni, hogy ne költse rám az összes zsebpénzét (mint év elején a sütikkel, csak most nagyobb tételben), de Ő megmakacsolta magát és azt mondta, kissé ingerülten, hogy "Jaj, ne kezdjük már elölről ezt a cirkuszt. Moziba megyünk és kész." Én erre ijedten beleegyeztem, mert nem szeretem, amikor mogorva, és, mint említettem, egész idő alatt bűntudatom volt valamiért vele kapcsolatban. Vagyis éreztem, hogy haragszik, bár nem mondta ki nyíltan.
