A gyógyszerektől kidőltem, és arra ébredtem, hogy Anna kopácsol alattam kalapáccsal. Éppen szegelt felfele egy leplet az ágyra, ami eltakarja őt a külvilág elől, "mert ezt a nyüzsgést nem lehet kibírni". Már neki is van laptopja, és ő is fedezékbe akar vele vonulni. Hahaha.

Míg aludtam, 4 levelet kaptam Andrástól, egyre rémültebben érdeklődött, hogy mi van, miért nem válaszolok. Megnyugtattam, hogy annyi történt, hogy nyugovóra tértem.

Aztán igyekeztem megnyitni a Bohéméletet, amit a pendrive-on adott át, de nem sikerült. Már ott elakadtam, hogy hova kell bedugni a gépemen. Ekkor felvettem msn-en a Drágámmal a kapcsolatot, és  Ő igyekezett távirányítani, de teljesen belezavarodtam, hogy mit hova kellene másolni meg milyen programot kéne hozzá megnyitni. Mire Ő, úgy félórányi szerencsétlenkedés után:
"Elmegyek hozzátok és megcsinálom."
"Most???"
"Miért ne?"

Erre én úgy megijedtem, hogy megírtam Neki az igazat:
"Szalonképtelenek vagyunk!"

Erre ő csak egy nevetéstől fetrengő szmájlit küldött. Azt hiszi, viccelek...